Emlékek ~Jungkook ff.~ ~BEFEJEZETT

40.

- Hihetetlen, hogy mindenre emlékszel. - szólalt meg szeretett férjem, miután elmeséltem neki mindent.

- Téged sosem felejtenélek el. - bújtam hozzá, szorosan átölelve derekát. - Boldog karácsonyt!

- Neked is, kincsem! - puszilt fejem tetejére.

- Apu!~ - futott hozzánk egy pöttön kisfiú, akit teljes szívünkből imádunk. - Csinálsz nekem olyan finom kakaót?

- Úgy látszik, nem csak neked ízlik. - intézte szavait hozzám, JeongGuk. - Persze, hogy csinálok, kisöreg. - simogatta meg kisfiúnk fejét.

- Elárulhatnád már, hogyan csinálod. - sóhajtottam. Annyi év után sem árulta el a receptet.

- Majd, ha megöregszünk. - nevetett fel rekedtes hangján, amitől évek múltán is kiráz a hideg. - Ne légy ennyire kíváncsi.

- Szeretlek. - pusziltam nyakára.

- Én is téged. - ölelt magához. - Nagyon.

- Én is!~ - ölelt meg minket pici fiúnk, mire mi nevetve húztuk magunk közé apró testét.

Végül is, nem lettem egyedül. Abba belegondolni, hogy tízenhét évesen kezdtem el élni, még most is hihetetlen. JeongGuk mindenben segített, mindig itt volt velem. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer megismerhetem őt. Sosem gondoltam volna, hogy én egy idol barátnője, majd felesége leszek. Hihetetlen, de igaz. Jeon JeongGuk felesége lettem és egyszem, imádnivaló gyermeke anyja.

Vége