Egy kicsi lány nagy erővel(Csábitásból jeles)

Új érzés

-Nem érdekel a magyarázatuk 3 órát kénytelenek lesznek letölteni egymás társaságban, jöjjenek velem.
Az igazgatónő bevezetett minket egy terembe és bezárta az ajtó. Castiel 1 perc után az ajtóhoz ment.
-Francba kulcsra zárta.
-Ciki - mondtam kissé duzzogva.
Elővettem az telefonom és a fülesem és elkezdtem zenét hallgatni a szokások  In the End a Black Veil Brigestől.
Lehajtottam a fejem a padra.
Aztán éreztem hogy valaki felém hajol és ki vette a fülemből a fülhalhatót.
Castiel kíváncsi volt mit halhatok.
-Chh...Nem hittem volna hogy egy lány ismeri ezt a számot.
-Nagyjából minden számukat ismerem.
Véletlen be kapcsoltam azt a zenét amit én énekelek.
-Wow ezt ki énekli?-kérdezte felcsillant szemmel.
-Én -válaszoltam kissé égően.
-Szép hangod van!
-K... Kö.... Köszi
Nem számozottam ilyen reagálása azt hittem le szarozza.
-Menj el logopédushoz!-szólt be Castiel.
-Ahaj én még azt hittem tudsz te rendes is lenni de tévedtem.
-Hát igen ez vagyok én! - nevetett fel a vörös démon.
-Igen, már kezdek hozzászokni.
-Amúgy neked miért vörös a szemed mi vagy te vámpír?- és megforgatta a szemit.
- Hát....őszintén, igen. - sütöttem le a szemeim.
A fenébe ezt most miért mondtam el neki?
-Tessék?-kérdezte értetlenül.
Elmeséltem neki az eddigi életem történetét, de a sírás fojtogatta a torkomat és ahogy a végéhez értem éreztem hogy egy könnycsepp végig csorog az arcomon .Castiel közelebb lépett és olyan szorosan átölelt ahogy csak bírt.
Kérdő pillantással a szemébe néztem és láttam hogy el van vörösödve.
-Castiel jól vagy? Olyan vörös vagy!
-Igen jól vagyok csak valamit akarok neked adni.
-Mit?-kérdeztem és Castiel egyre közelebb jött.
-Castiel nem hiszem hogy.......
Mielőtt befejezhettem volna a mondatot megcsókolt.
Eltoltam magamtól.
-CAS!!! Mégis mit csinálsz??
-Na csak nem volt olyan rossz.-mondta széles vigyorral az arcán.
-Hát........ Nem valóban nem. De miért is csókoltál meg ha utálsz?
-Nem utállak.Sőt megfogott benned az hogy mersz velem kiabálni és nem futsz el mint egy kislány. Én..... Én.... Én azt hiszem szeretlek.......
És átölelt, én bizonytalanul de vissza öleltem.
-Ömmm figyelj...... -szólalt meg Castiel. Az a csók jelentett neked valamit vagy csak hagytad hogy megtörténjen?
-Most az kérdezed hogy én szeretlek-e?- mosolyogtam el magam.
-Igen erre akartam utalni. - biccentette oldalra a fejét.
-Igen Castiel szeretlek. - vörösödtem el én is.
-Akkor lennél a barátnőm?
-Persze.
Castiel szeme felcsillant és a magassága miatt kissé ügyetlenül de megcsókolt.
Le telt a 3 óra Castiel haza kísért és megbeszéltük hogy mivel holnap szombat csinálhatnánk valamit együtt.