Egy kicsi lány nagy erővel(Csábitásból jeles)

Családi látogatás

Egy hete tettük fel a videót és azóta buzgón írjuk a saját dalainkat. Instagramunkra folyamatosan jönnek a követők. A kommentek égnek a kérdések és jókívánságoktól. Napok óta jókedvem lett. Egy ilyen múltú lánynak nagyon jól esnek az ilyen szavak. Egyik általános iskolai osztálytársam Gergő írt nekem , hogy nagyon szívesen lenne a dobosunk. Eljött hozzánk és kiderült , hogy Cas volt szomszédja így nagyon jóban voltak. Neki kezünk a próbának és fantasztikusan dobol. Amikor játszik festett fekete zöld szemébe lóg. Kiraktuk hogy hivatalosan is van egy új tagunk. Ezt is fantasztikusan fogatták.
Castiel szülei most hívták hogy jönnének hozzánk ünnepelni.
- Hányra jönnek? - néztem fel a vázlat füzetemből.
- Úgy 13 óra körül így van 5 óránk takarítani meg ebédet csinálni.
- Hát nincs sok időnk de én gyorsan össze dobok egy gomba levest és bolognai spagettit. Te meg addig porszívóz fel kérlek.
-Oké. - felpattant a fotelból és elkezdett porszívózni.
Éppen a tésztát főztem amikor hallottam hogy Cas vadul veszekszik a porszívóval.
- Gyere már ne nehezítsd az életem te piros szar. - rúgta arrébb a gépet.
- Húha,  mit tett szerencsétlen hogy így szidod. - fulladoztam a röhögéstől.
- Nem jön oda ahova akarom.
- Talán ha nem állnál a kábelén akkor menne. - támaszkodtam meg a falban hogy össze ne essek a nevetéstől.
- Jaaa tényleg. -  nevettet már Ő is.
Én visszamentem főzni.  Már kész volt minden ezért a terítéssel foglalkoztam amikor két kéz a derekam köré fonódott és puszikat éreztem a nyakamon.
- Castiel! - folytattam a terítés.
- Tessék? - húzott vissza maga elé.
- Mindennel kész vagy? - fordultam meg hogy a szemébe tudjak nézni.
- Igen édesem, fel porszívóztam, le poroltam mindent és Castiel-es rendet raktam. - számolta az ujjain.
- Szuper vagy! - közelebb bújtam hozzá majd hosszasan megcsókoltam.
- Tudom. - vágott féloldalas mosolyt.
Befejeztük a terítést én elmentem át öltözni és egy kis szolid sminket is fel kentem a fejemre. Kimegyek a nappaliba és le ülök Castiel mellé a kanapéra. Kényelembe helyezkedtünk amikor megszólalt a csengő.
- Hagyd Eszti,  majd én nyitom. - nyomott a számra egy puszit.
Kinyitotta az ajtót és belépett az ajtón egy alacsonyabb teltebb szemüveges vörös hajú nő és egy magasabb fekete hajú férfi.
- Eszti! Had mutassam be neked a szüleimet. Anna és Ádám - mutatott először az anyukája azután az apukája fél.
- Jaj, úgy örülök hogy láthatlak téged - ugrott a nyakamba Anna.
- Anna! Ne terrorizáld már a fiad barátnőjét így hirtelen. - vigyorgott féloldalasan. Most már értem hogy kitől őrölte.
- Ugyan semmi baj, igazán nincs ellenemre. - mosolyogtam Annára.
- Gyertek beljebb már kész van az incsi-fincsi ebéd amit Esz készített. - invitálta beljebb a szüleit Cas.
Lepakolták a kabátokat és le vették a cipőt utána le ültek az asztalhoz.
Az ebéd elfogyasztása közben hangulat zene szólt és közben beszélgettünk. Majd később a fiúk elmentek vásárolni valami sós rágcsát ért az ugyanis nem volt otthon. Castiel szülei nagyon kedvesek és nyitottak mindenre bárcsak nekem is ilyen szüleim lettek volna. Amin ezen gondolkodtam Anna észrevette rajtam hogy szomorú lettem.
- Esztikém, mi bánt? - kérdezte kedves mosollyal az arcán.
- Semmi, csak tudja én elég korán elvesztettem az apukám és anyukám meg lemondott rólam ezért mindig is irigyeltem azokat az embereket akiknek ilyen szülei lehetnek mit maguk. - csordult le egy könnycsepp az arcomon.
- Hiányoznak?
Nem szóltam semmit csak némán bólintottam.
- Ne félj rám mindig számíthat. Bármiben, bármikor. - ölelt meg.
- Köszönöm. - öleltem vissza.
- Ne köszönd, ez a minimum hogy ember varázsoltál a mi kis fiunkból. Na emeld fel a fejedet és igazítsd meg a koronád királynő. - kacsintott rám.
Haza értek a fiúk és meg néztük a Reszkessetek betörőket. Hosszas búcsúzkodás után elmentek. És mi hulla fáradtan be estünk az ágyba.