Egy kicsi lány nagy erővel(Csábitásból jeles)

A sérülés

Én hamarabb keltem fel mit Castiel.
Megpróbáltam ki mászni mellőle de nem sikerült mert le csúszott a kezem és le estem az ágyról. De volt ott egy éjjeli szekrény és telibe lefejeltem.
Cas egyből felkelt a nagy koppanásra.
-Úristen Eszti! Jól vagy? -ugrott ki az ágyból és le térdelt mellém.
-Nem, nem vagyok jól forog velem a világ. -nyögtem ki. Castiel menyasszony pózba felvett és le fektetett az ágyra.
-Jézusom, ömlik a vér a szemöldöködből! -az éjjeli szekrényről egy papírzsepit és odanyomta a sebhez.
Pár perc után még mindig vérzett.
-Na jó hívom a mentőket.- mondta komolyan. Ellenkeztem volna mert utálom az orvosokat de úgy éreztem hogy most tényleg szükségem van orvosra.
Kb 5 perc után megérkeztek a mentők.
Le fertőtlenítették és összevarrták a szemöldököm.
-És mikor kell menni varrat szedésre? -kérdeztem.
-Két hét múlva jöjjön be a kórházba és megnézzük hogy hogy gyógyul és ha minden rendben akkor ki is szedjük de azt nem ígérem hogy nem marad egy heg a helyén.
-Rendben köszönjük szépen! Ki kísérem magukat. -mondta Castiel.
-Viszlát és jobbulást! - mondták az orvosok.
-Viszlát és köszönöm!
Cas vissza jött két tálcával.
-Hoztam neked reggelit ha már így alakult.
Mellém ült és az ölembe rakta a tálcát.
Miután meg kajáltunk vállára raktam a fejem.
-Ahjj te lány! -mondta és belepuszilt a hajamba.