Egy kicsi lány nagy erővel(Csábitásból jeles)

Egy régi ismerős

Castiellel jól telt az szombat.
Fagyizni mentünk és megnéztük egy filmet. Már be esteledett.
A parkon keresztül mentünk haza de valakibe bele futottunk.
Egy ismerős alak csak akkor ismertem fel amikor közelebb ért.
Dávid volt. Dávid a volt barátom aki szintén vámpír és látszott rajta hogy ideges mert az egyébként kék szeme most vörös volt. Egyenesen felénk jött jól látszott hogy nem békülni jön.
-Szia, Eszti, rég nem láttalak. -mondta nyájasan.
-Helló Dávid mit akarsz?-mondtam sietve mert nem akartam vele beszélni eleget beszéltem vele a múltban.
-Téged mi mást. - forgatta a szemét és magához rántott.
-Hé, mit akarsz a barátnőmtől? - förmedett rá Cas.
Dávid szúrós szemmel végig mérte Castielt. Majd el lökött.
Cas oda sietett hozzám és fel segített a földről.
-Na ez te nagyon megbánod. - üvöltött rá Dávidra.
Azzal behúzott neki egyet.
Dávid szeme felvillant és rávicsorgott Castiel-re. Dávid úgy állcsonton ütötte Cas-t hogy egyből belilult.
-Na, és most megmutatom hogy végez egy áldozattal egy vámpír. - mondta hatalmas mosollyal az arcán.
De mielőtt megmarhatta volna, amilyen erősen csak tudtam meg ütöttem. Elesett, én a felemeltem a földről elkezdem ütni.
-Jó! Jó megértettem elmegyek. De veled még nem végeztem.
Azzal rámutatott Castielre majd eltűnt.
Cas hoz szaladtam és megöleltem.
-Eszti neked vörös a szemed.
-A p*csába biztos az idegességtől van. De Cas neked vérzik a fejed. Így nem engedhetnek haza főleg ez után nem, gyere fel hozzám északára.
-Nem ellenkezem - mondta perverz mosollyal az arcán.
Gyorsan letusoltunk és mivel a macska elfoglalta a kanapét így Castiellel egy ágyba kellet aludnom.
Én úgy terveztem hogy én alszom az egyik félénk Ő a másikon, de ezt Ő nem így gondolta mert amint le dőlt az ágyra egyből magához húzott. Én természetesen elvörösödtem.
-Olyan aranyos vagy amikor zavarba jössz.-súgta a fülembe.
Azzal adott egy csókot és elhunyta a szemét.