Egy kicsi lány nagy erővel(Csábitásból jeles)

Elintézem, hogy meghalj!

Sziasztok! Tudom hogy rohadt régen nem írtam de mi tagadás nem volt se ihletem se kedvem. Most olvastam vissza az előző két részt és rá jöttem mennyire eltértem az eredeti gimis témától. De őszintén ez így egy kicsit több lehetőséget nyújt számomra, de ha szeretnétek gimis részeket jelezzék kommentben. Most pedig jó szórakozást a részhez!

Haza tértünk után átöltöztünk és levetődtünk a kanapéra. Rá hajtottam a fejem Castiel vállára és megfogtam a kezeit.
- Ez egy fárasztó nap volt. - vettem nagy levegőt majd fújtam ki lassan.
- Na igen az egyszer biztos, mi van a kezeden? - fordította maga felé a kezem hogy jobban szemügyre vegye a maffia logót ami egy petagramm volt.
- Jézusom Eszti egy petagrammot égetett a kezedbe az a cilinderes ürge. - és meglepődötten cikázott a szeme a kezemen és a szemeim között.
- Igen, tudod ez a Túlvilági maffia és hát mi más lehetne a logója mint egy petagramm? - húztam enyhe mosolyra a szám.
- Ez is igaz. - bólogatott elismerően.
• Dávid szemszöge •
- Ez nem lehet igaz! - vágtam rá az asztalomra amitől az embereim összerezzentek.
- Ha az a rohadt démon nem segít nekik sikerült volna kiiktatom Őket! - kezdtem fel alá járkálni az irodámban.
- Na de várjanak csak most be vettjük a fegyvereinket. - dörzsölgettem lassan a kezeimet.
- Akkor értesítsük Küklopszot? - kérdezte a tesóm Oli.
- Igen de hívjuk Miss Skorpiót is! - vigyorogtam ördögien.
- De nem fél hogy Ők is átvernek minket mint ahogy Sebastian tette? - nézett rám kérdően Boti.
- Nem, ők arra az oldalra állnak ahol több pénz van.

Egy hét múlva összehívtam a csapatot.
Én az asztalfőnél ültem és vártam a különös vendégeim. Nyílt az ajtó én belibegett rajta egy magas nő. Fekete magas sarkúja tökéletesen illett szintén fekete fodros egybe ruhához. Hosszú egyenes fekete haját fekete fejdísz vörös kristályokkal díszítette.
- Ohh, Miss Skorpió! Nagyon örülök hogy ide fáradt. Ma is elbűvölően néz ki! - csókolok neki kezet.
- Elég a hajbókolásból térjen a lényegre! - kihúztam neki egy széket és miután le ült be toltam és én is helyett foglaltam.
- Nos igazság szerint még várunk egy személyt de addig is szolgálhatok valamivel? - villantottam egy féloldalas mosolyt.
- Egy csésze kávét, feketén! - emelte rám hideg kék szemeit. Biccentettem és behívtam Botit.
- Egy csésze teát és egy csésze fekete kávét kérnénk. - dőltem hátra a székemben.
- Azonnal főnök! - mondta és sebes léptekkel elment.
Ismét nyílt az ajtó és belépett rajta egy igen nagydarab férfi. Ruházata egy pár sportcipő, szaggatott kék farmer, terepmintás póló rajta egy bőr dzseki amelyhez hozzá volt varrva a kapucni. Arcát nem láthattuk a kapucnia miatt.
- Üdvözlöm köreinkben Küklopsz! Megkérhetném hogy vegye le a kapucnit? - kértem tőle és ő szó nélkül le hajtotta a fejéről a csuklyát. Feje kopasz és egyik szemét szemfedő takarta. Gonosz vigyora miatt látszott sárgás tű éles fogai. Sebhelyes arca gonoszságot sugall.
- Én köszönöm a kedves meghívást! - ült le Ő is az egyik székre. Az italunk is megérkezett és Küklopsz kért egy pohár vizet is.
- Nos, azért hívtam össze magukat mert lenne számukra egy kis munkám persze csak ha elvállalják. - néztem hol Skorpióra hol Küklopszra.
- Miről lenne szó? - tette keresztbe lábait Miss S.
- Kezdem az elejétől, felkértem a Túlvilági maffiát hogy segítsen kiiktatni egy vámpírt de aljas módon meg kerültek és a maffiába állították azt a vámpírt akit meg akartam ölni. Én azt kérem maguktól, hogy segítsenek lealázni a Túlvilági maffiát. - kortyoltam bele a teámba.
- És nekünk ebben mi lenne a nyereség? - kérdezte Küklopsz.
- Természetesen dúsgazdagon megjutalmaznám önöket ha sikerül az akció. - mosolyogtam rájuk és toltam eléjük a szerződést. Jó alaposan végig olvasták és aláírták.
- Remek, egy élmény lesz magukkal együtt dolgozni! - írtam alá én is a szerződést.
- Kössük össze a kellemest a hasznossal! Hadd vezessem el önöket a bárunkba és közben megbeszéljük a tervet.
- Rendben! - mondták egyszerre.
• Eszti szemszöge •    
A maffia székhelyén voltunk ahol épp Sebastian körbevezetett a 3 emeletes házban. Castiel-t otthon hagytam aludni mert rá fért. Hallottam a kinti gyakorló teremből egy elfojtott női sikítást. Sebastian-nal összenéztünk és mind a ketten kézbe vettük a pisztolyunk. Oda mentünk de nem találtunk semmit.
- Talán csak képzelődtünk. - mondtam és vissza helyeztem a pisztolyomat az övemhez.
- Én nem szoktam képzelődni. - nézet körbe rosszallóan Sebby.
Ki adta kb 20 alkalmazottjának hogy nézzenek körül az egész épültbe. Kb 1 óra után kaptunk egy jelentést hogy nem találtak semmit.
- Sebby, jól látom hogy az ott egy ezüst skorpió? - mutatok a fénylő tárgy felé.
- Jól látod, Eszti - fogta meg a vállaim - mi jó nagy probléma előtt állunk.
- Mi ezt mégis hogy érted? - léptem egyet hátra.
- Az ilyen skorpiókat már jól ismerem a gazdájuk egy közveszélyes nő, Miss Skorpió. Nem vagyok vele valami túl jó kapcsolatba mióta végeztem az egyik fészkével. - magyarázta Sebby.
- Aha értem, és most mi lesz? - kérdeztem tőle.
- Igazából fogalmam sincs a történet írónő még ki sem találta hogy mi lesz a sorsunk. - húzta meg a vállát.
Felmentünk az irodánkba és tovább mesélt Miss S -ről. Amikor figyelmesek lettünk egy szemre de nem egy pár szemre hanem csak egyre. Közelebb értünk volna hozzá de eltűnt.
- Ez mégis mi a fene volt? - vonom kérdőre Sebastian-t.
- Ez? Valószínűleg Küklopsz. Egy nagydarab szar....... akarom mondani egy férfi. Nem okos és nem is szép. Egy pozitív de számunkra negatív tulajdonsága van hogy borzasztó nagy ereje van. - vakarta meg a tarkóját Sebby.
- És mégis mi a bánatot keres itt? - tűrtem a hajamat a fülem mögé.
- Nem tudom de nem jelent jót főleg nem Miss Skorpió után. - ült le egy székre. Meg csörrent a telefon Sebastian azonnal felvette.
- Halló? Igen én vagyok. Azonnal indulunk! - mondta majd letette a telefont.
- Gyere Eszti, akció van. Egy elhagyatott múzeumba megyünk kicsit  keresgélni. - vette fel a kabátját.
- Oké, hányan megyünk? - tettem én is ugyan azt.
- Csak mi ketten. - fogta meg a vállam és már teleportáltunk is.
A múzeum ajtajához érkeztünk amint be léptünk teljesen lepusztult tárlatok voltak. A padló fából volt de néhány helyen már beszakadt a falakról potyogott a vakolat. Lépteink alatt csak úgy recsegett a fa.
- Nos, te nézz körül balra én meg jobbra! Egy kis vörös ládát keresünk. - adta ki az parancsot Sebastian.
- Rendben. - mondtam és el sétáltam az adott irányba. Beértem az első terembe de mást nem találtam néhány régi pénzérmén és lehullott vakolaton kívül. Már majdnem feladtam a keresést amikor megláttam az utolsó terembe egy ajtót. Gondoltam be van zárva oda mentem de nem volt. Lassan be nyitottam és a szobába nem volt semmi más csak egy asztal rajta egy kis ezüst skorpió. Át futott a testemen a hideg. Hátráltam volna de valamibe vagy valakibe ütköztem. Lefogta a szám és a nyakamba szúrt egy injekciós tűt ami tele volt enyhén sárga színű méreggel.
Már csak foltokban láttam és a lábaim is kezdték feladni a küzdelmet. Lecsukódtak a szemeim és összeestem.