Egy kicsi lány nagy erővel(Csábitásból jeles)

A költözés

Eljött a reggel.Peti Castiel ismerőse és a barátnője segítettek átvinni a cuccaimat. Azzal el is mentek.
Ahhoz képest hogy Ő lakik benne rend és tisztaság volt. Castiel körbe vezetett.
-És hol lesz az én szobám? -kérdeztem tőle.
-Hát én úgy gondoltam hogy berendezkednél az én szobámba.
-Biztos? Nem akarok sokat zavarni.
-Ugyan már, te sose zavarsz, és különben is én vagyok a legboldogabb fiú a világon hogy egy ilyen gyönyörű lány hozzám költözik.
-Na de mit csináljunk? -vetettem fel a kérdést.
-Ha jól emlékszem te énekelsz ugye?
-Igen, de miért kérdezed?
-Énekelj én meg gitározok alá.
Kb estig zenélgettünk. Utána csináltunk vacsit és le fürödtünk persze külön-külön.
Cas át karolta hátulról a derekam és kezdet lépegetni az ágy felé. A nagy nevetésben nem vettük észre hogy már ott vagyunk az ágyánál így mind a ketten felborultunk. Elhelyezkedtünk egymás mellett és elnyomott minket az álom.

*Skip Time*

Már kb egy hónapja lakok Castielnék.
Szinte soha se veszekszünk ha megy igen akkor általában azon hogy mi legyen a kaja vagy mit nézzünk a moziba. Dávidról már nem hallok de nem is szeretnék a lakásomat ki adtuk az egyik haveromnak akinek sürgősen kellet egy lakás.
Egyik este jöttünk haza. A szokásos esti rutin megvolt mind a kettőnknek.
Már majdnem el aludtam amikor Castiel be ugrott mellém.
-Cas b*zdmeg nem zavar hogy aludni akarok.
-Ugyan Édesem, tudod milyen paraszt vagyok. - vigyorodott el.
-Heh, ja tudom. -közelebb hajoltam és megcsókoltam. Cas lassan kezdte felhúzni a pólómat.
-Várj!.... Én... Én erre még nem vagyok kész! -mondtam és sajnálkozva bele néztem a szemébe.
-Rendben. Megértem nem kényszerítlek ha nem akarod.
-Sajnálom hogyha nem vagyok elég jó neked.
-Ne beszélj hülyeségeket szeretlek és nem foglak kényszeríteni olyanra amit te nem akarsz.
-Köszönöm hogy ilyen megértő vagy!
-Ugyan ez alap mert szeretlek!
-Én is szeretlek! -azzal hozzá bújtam.
Átölelt és bele puszilt a hajamba.
-Jó éjt Kincsem! -mondta.
-Neked is szívem!