5. fejezet

1K 55 8
                                    

-Szóval akkor ketten éltek anyukáddal?-kérdezte Tom ahogy kávézóból ballagtunk a stúdió fele. Paddy-nek hagytunk pénzt kajára és egy üzenetet, hogy reggelizni és dolgozni mentünk.
-Ahumm-bólintottam a szendvicset rágva. Nyeltem egy nagyot amitől kis hijján megfulladtam így fél percnyi köhécselés, hátcsapkodás majd röhögés után folytattam- miután apa elment a testvére Fred bácsi egy darabig nálunk lakott, hogy segítsen összeszedni magunkat. Ezt az állást is ő szerezte nekem egyébként.
Tom bólintott, majd pár perces kínos csend állt be köztünk. Csak sétáltunk némán, mindketten a magunk kis kajájába merülve mikor megcsörrent Tom telefonja. Mivel úgy elbambult, megijedt a csörgéstől és sikerült végigborítania magán a forró kávét.
-Ooo bassza meg! Oh, szia Padds. Igen, már elég rég eljöttünk...-magyarázott a telefonba miközben és próbáltam menteni a menthetetlent és valahogy kivakarni a pólójából a foltot.-...Nem tudom, hogy jöhetsz-e majd megkérdezem. De egyedül semmiképp, hívd fel Haz-t, hogy mikor érkezik. Rendben, ciao.
Tom kivette a nedves törlőkendőt a kezemből és maga kapirgálta tovább a pólót.
-Megnyugtató, hogy nem csak én vagyok kétbalkezes-nevettem ki.
-Marha vicces-forgatta szemeit Tom, de ő is elmosolyodott- Nincs is stílusosabb mint az első nap foltos pólóban érkezni.
A stúdióhoz érve ismét elképedtem mekkora ez a hely, és milyen hihetetlen, hogy itt lehetek. Tom jót szórakozott rajtam.
-Olyan vagy, mint egy kisgyerek a cukorkaboltban. Hidd el nekem legalább annyira nagy cucc mint neked. Az instát görgettem mikor megtudtam, hogy megkaptam a szerepet. Utána fel-le futkostam a lakásban és azt kiabáltam, hogy "Én vagyok Pókember". Hozzám képest gyakorlatilag teljesen higgadtan reagáltál.
Nem tudtam megállni, hogy ne röhögjem el magam ahogy elképzeltem a rohangáló Tom-ot. Lehetetlen volt eltéveszteni, hogy merre kell mennünk, millió plusz egy ember sürgött-forgott a forgatáson. Egy 35 körüli férfi lépett oda hozzánk.
-Jó reggelt Tom, ha itt végeztünk mész a sminkbe és kezdünk.-adta ki az utasítást majd, felém fordult- Te. Te leszel Zendaya asszisztense igaz? A kép alapján amit Fred küldött te vagy az. Tudod egy gimibe jártam a nagybátyáddal és amikor mondta, hogy munkát keresel épp Zendayaval indultam megbeszélni honnan szerzünk mellé valakit. Na mindegy. Ő csak a következő forgatási helyszínre jön csak két hét múlva, addig Tomnak fogsz segíteni. Mivel ő nem akart asszisztenst, mert van egy barátja, asszem Harold...-Tom megpróbált neki szólni, hogy valójában nem így hívják, de esélye sem volt-... és majd ő segít neki. De nyugodtabb lenne a lelkem, ha lenne valaki aki szöveget gyakorol vele és biztosítja, hogy ott és akkor legyen ahol és amikor kell. Ja és elnézést-egyensúlyozta egy kezében a telefonját, a kávéját és egy papírköteget, hogy a másikat oda tudja nekem nyújtani-Jon Watts vagyok a rendező.
Ezzel tovább is rohant, anélkül, hogy bármit reagálhattam volna. Pár percig csak álltunk és bámultunk utána.
-Szerinted az, hányadik kávéja lehetett-döntötte oldalra a fejét Tom elmélázva.-Hát végül félig mégis az én asszisztensem lettél, na gyere menjünk.
Ha egy hete valaki azt mondja, Tom Holland és Zendaya asszisztense leszek és egy szobában lakom majd Tommal és az öccsével... jó eséllyel képenröhögöm. Őrület. A sminkben egy barátságos mosolyú idősebb nő várt minket... pontosabban a művészurat.
-Szóval te vagy aki miatt az előbb berohant Jon-fogott kezet velem-Isabelle vagyok, nagyon örülök.
-Szintén-nevettem el magam- Mármint szintén Isabelle és én is örülök.
-Örülök, hogy örültök-szólt közbe Holland-De nekem 10 perc múlva kint kéne lennem.
-Egyéni szocprobléma-vontuk meg a vállunkat egyszerre a sminkessel. Úgy látszik ő az idősebb alteregóm. Leültette Tom-ot majd, lealapozózta az arcát.
-Ebédszünetben bemutatlak Jacob-nak is.-mondta Thomas, mire én csak bólintottam mivel fogalmam se volt kiről van szó.-Addig viszont megtennél nekem valamit? Van jogsid?
-Igen, miért?
-Kérek neked egy kocsit, el tudnál menni Haz-ért a reptérre és beszélni a recepcióssal a hotelban, hogy az ikrekhez tudnak-e berakni egy pótágyat?
-Hogyne, ha megmondod mikorra kéne kimennem és, hogy ki Haz és mondjuk, hogy néz ki...
20 perc múlva már egy Golf-ban (értsd: Volkswagen Golf *szerk.) hajtottam a reptér felé. Az első pár perc katasztrofális volt. Otthon a másik oldalon vezetünk és az első kereszteződésnél rögtön majdnem el is kaptam egy motorost, így a fél órás utat 50 perc alatt kiviteleztem, gyök kettővel haladva. Tom zseniális módon egy félig homályos bulizós képet küldött magukról így csak sejtésem volt arról, hogy nézhet ki Harrison.

No kérem darlings...
Igyekszem belehúzni és nem félévente hozni új részeket. Remélem azért ennek ellenére nem lesznek összecsapottak.
Luv y'all💕

Behálózva [Tom Holland ff]Onde histórias criam vida. Descubra agora