Behálózva [Tom Holland ff]

7. fejezet

Tom a perc törtrésze alatt betolta a neki hozott kaját.
"Kajak, mint akit éheztettek." Nevettem ki, mire ő hozzámvágott egy sültkrumplit. "Tényleg Thomas? Ez most komoly?" Vettem ki a hajamból a krumplit. Abban a pillanatban egy maréknyit vágott hozzám, mire felpattantam és elindultam felé. Az elején még röhögött, majd mikor meglátta a tekintetem kicsapta a trailer ajtaját és rohanni kezdett. "Thomas Stanley Holland. Fuss ha kedves az életed!" Kiáltottam, majd utána eredtem. Pechemre ismerte a terepet sokkal jobban mint én. Nagyjából sikerült tartanom a tempót, de utolérni nem tudtam, azonban eszembe jutott valami és megálltam. "VIGYÁÁÁZ!" Elordítottam magam, amin Tom úgy meglepődött, hogy nem figyelt maga elé és egy a kaszkadőrök által használt matracba rohant amin el is vágódott. A lehető legnyugodtabb pókerarccal sétáltam oda hozzá, kinyitottam a kezemben lévő tejturmixos üveget és a fejére borítottam. "Touchè" mondtam majd hátatfordítottam és visszaindultam a trailerhez, ahol a többiek röhögve-tapsolva vártak. Thomas megsemmisülve (és csokis milkshake illatúan) vonszolta vissza magát, hogy letusoljon, mert ha Isa meglátja a szünet után ezzel a fejjel a sminkben jó esély van rá, hogy rohamot kap. Végül csak én maradtam a trailerben a kanapén ücsörögve, mert Paddy addig cseszegette Jacobot, hogy mutasson meg neki mindent, hogy feladta és útnak indultak a stúdióban, és Harrison is velük tartott. Pads engem is hívott, de úgy gondoltam jobb, ha maradok, mert Tom képes rá, hogy elhesszel a zuhany alatt és nem ér vissza a sminkbe időben. És milyen igazam volt... "Holland, az ég áldjon meg," dörömböltem, "el fogsz késni." Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és ott állt előttem Tom kócos, vizes hajjal, a szívem egészségügyi állapotának szerencséjére már felöltözve. "Mehetünk." Lépett mellém így közte és az ajtófélfa között ragadtam. Tom megtámasztotta az egyik kezét mellettem és zavarbaejtően közel hajolt hozzám. "Még valami. Szép trükk volt ezt elismerem. De édes a bosszú azt remélem tudod." Elmosolyodott majd miután nyugtázta, hogy sikerült kellően lesokkolni sarkon fordult és elindult kifele a trailerből mintha mi sem történt volna. "Na mi az nem jössz?" Egy fél pillanatig még Tom és az egész helyzet hatása alatt állva bambultam, de megráztam a fejem és a valóságba visszatérve utána indultam. A sminkbe érve Isabelle furcsa tekintettel nézett rám. "Te lány!" Jött oda hozzám és az arcomra tette a kezét. "Nem vagy lázas. Pedig olyan színed van mint akit egy évre a napon felejtettek." És ekkor tudatosult bennem, hogy milyen csodás rákvörös lehet a fejem. Tom Iz mögött állt így csak én láttam ahogy egy kaján mosolyt próbál elfojtani magában. "Csak nagyon fülledt volt a levegő a trailerben, meg sokan is voltunk, biztos kimelegedtem" magyarázkodtam neki, de nem tudtam, hogy előbb süllyedek a föld mélyébe vagy ütöm agyon Tomot.

Hello darlings!💕
Millió +1 éve nem volt rész. Meg se próbálok magyarázkodni. Még mindig jópáran vagytok akik vote-oltok, kommenteltek, nagyon köszönöm a kitartásotokat.❤️