Behálózva [Tom Holland ff]

8. fejezet

A nap további része elképesztően gyorsan elment annak ellenére, hogy nagyrészt tétlenül telt. Amikor épp nem a sminkben beszélgettem Isa-val, akkor a forgatást néztem, vagy Paddy-ékkel sétálgattam. 7 körül jöttünk el a stúdióból, Padds, Jacob, Harrison, Tom és én. Mivel másnap csak 11re kellett a forgatásra mennünk úgy döntöttünk este kicsit kiszabadulunk. Szegény Paddy nagyon szeretett volna velünk jönni, de Thomas nem engedte neki, így a szálláson kellett maradnia az ikerekkel. "Ez nem ér," duzzogott mikor visszaértünk a hotelba, "nem akarok itt tespedni Harry-vel és Sam-mel tv-t nézve míg ti buliztok." Tom csak egy szemforgatással válaszolt, majd becsukta maga mögött a fürdő ajtaját én pedig Patrick felé fordultam. "Ehhez mit szólsz? Ma itt maradsz az ikrekkel..." ajánlottam, ő pedig figyelmesen hallgatott bár eddig nem nagyon tetszett neki a történet, "holnap este viszont szerzünk egy nagy adag popcorn-t, két pokrócot, választasz filmet és felmegyünk a tetőre ketten filmezni, ők meg unatkozhatnak itt. Na ez, hogy hangzik?" Padds szemei rögtön felcsillantak és megölelt. "Tudod Izzy," nézett rám, "kezdem sajnálni, hogy nem cserélhetem el a bátyáim rád, hogy a nővérem legyél" mondta, mire elnevettem magam. A pár napos ismerettség ellenére nagyon megszerettem őt, olyan volt mintha a tényleg a kisöcsém lenne.
Pár perc múlva Tom kijött a fürdőből majd gyanakvó tekintettel mért végig. "Most mi van?!" Néztem rá értetlenül. "Mikor bementem Paddy még nagyba duzzogott, most viszont pontosan úgy néz ki mint akit cseppet se hat meg, hogy maradnia kell." Vonta fel a szemöldökét Thomas. "Mit mondtál neki?"
Miután sikerült elhitetnünk Tommal, hogy mi az ég világon semmit nem tervezünk, letusoltam és felöltöztem, fél óra múlva pedig már kinn álltunk a fiúkkal a hotel előtt a taxinkat várva.
"Jó estét! Hova megyünk?" kérdezte a sofőr ahogy beszálltunk a kocsiba.
"Melyik a városban a legkevésbé forgalmas de mégse lepukkant bulihely?" Vágódott be Jacob az anyósülésre, így én hátra kerültem Haz és Tom közé. Az út összesen 10 perc lehetett vagy talán annyi se, a taxi egy hatalmas neonfelirat alatt állt meg, a klubból pedig R&B szólt. Azt hiszem a sofőr jobban bele sem trafálhatott volna, bent tényleg nem volt hatalmas tömeg, de teljesen kihalt se volt a hely, a zene se volt rossz, így már csak az italok árát kellett kiderítenünk. "Helló" lépett oda Tom a pulthoz. "Szeretnénk kérni egy bulangát, két mojitót egy pina colada-t éés Izzy te mit iszol?" Hajolt oda hozzám. "Egy red bull-t." A fiúk eléggé furcsán néztek rám. "Nem múltál még el 18?" Vonta fel a szemöldökét Thomas. "20 múltam márciusban. De itt 21 a korhatár, nem 18 zsenikém" válaszoltam. Szinte láttam, ahogy mindhárman egyszerre világosodnak meg, végül megkaptam az energiaitalom és elvonultunk egy csendesebb részre, hogy leüljünk. "Biztos, hogy te nem kérsz semmit?" Győzködött Tom. "Tudod szerintem nem fog beköpni a pultos srác anyukádnak."
"Egyrészt Thomas..." ittam bele a Red Bull-ba "... anyukám tudja, hogy szoktam inni. És azt is, hogy tudom hol a határ. Másrészt..." nevettem el magam, "Ti józanon is elég ön- és közveszélyesek vagytok szerintem, jobb ha vigyázok rátok."
Erre a srácok egyszerre felhördültek, de szerintem tudták, hogy igazam van. "Na srácok, nem tudom ti, hogy vagytok vele," tápászkodtam fel, "de ücsörögni a hotelban is tudnánk."
Fél óra táncolás után Tommal a pulthoz vetődtünk. Pár percig csak néztük, ahogy Harrison és Jacob már kissé ittasan és teljesen átszellemülve éneklik a This Is How We Do It-ot. Thomas a mojito-jába dobott még egy szívószálat és felém tolta a poharát, amit ezúttal el is fogadtam mivel az energiaitalom a klub másik felében volt én meg szomjas voltam. "Köszönöm," néztem rá. "Nagyon régen nem éreztem magam ilyen jól."
"Na milyen régen?" Hajolt közelebb nevetve Tom. Majd rögtön meg is bánta a kérdést, mert látta, hogy megint sikerült belenyúlnia a tutiba. "Több mint két éve." Mosolyodtam el szomorúan.
"Ne haragudj Izzy." Láttam rajta, hogy bánja, hogy megszólalt.
"Semmi gond. Eltelt két év, nem sírhatom el magam minden miatt, mikor eszembe jut apa. Különben meg ha most látna biztos nagyon örülne, hogy van munkám és ilyen emberek vesznek körül. Viszont lassan éjfél," néztem az órámra, " nekünk pedig 11kor meló van. Szedjük össze a srácokat." Először hazadobattuk Jacobot majd mi is megérkeztünk a hotelhez. Ahogy szálltunk ki a taxiból Tom nem vette észre mennyi hely van a padka és a kocsi között, így elesett és lefejelt egy tűzoltóoszlopot. A jobb szemöldöke felszakadt, vérzett és rögtön el is kezdett lilulni a seb körül. "Thomas nem hiszlek el," segítettem fel. "Nem szédülsz, tudsz jönni?" A kezébe nyomtam három zsepit, hogy szorítsa le és sietve megindultunk a szobánkba. Harrison lehuppant az ágyra én pedig magammal húztam Tom-ot a fürdőbe. Előző nap vettem észre, hogy a fürdőszobaszekrényben van egy elsősegélydoboz. A kád szélére ültettem, letisztítottam a seb környékét majd egy kis gézre betadint öntöttem, hogy lefertőtlenítsem, mire Thomas felszisszent. "Nyugi, mindjárt elmúlik" ragasztottam le a sebet, majd előkerestem a táskámból a bicskám és a csapban hideg víz alá tartottam.
"Izzy te mit akarsz azzal a késsel?" Nézett rám rémült tekintettel Tom. "Nyugi nem szabom szét a fejed. Ez egy kicsit lehet fájni fog." A kést lapjával a homlokához nyomtam, hogy ne dagadjon fel annyira ahol beütötte a fejét.
"Tessék, szebb vagy mint új korodban..." szegeztem a tekintetem a szeme fölé "... ha attól a ragasztástól eltekintünk."
"Köszönöm Iz." Ölelt meg Tom.