Behálózva [Tom Holland ff]

9. fejezet

Másnap délelőtt mikor fél 11re a stúdióba értünk az első utunk Isa-hoz vezetett a sminkbe. "Tom Holland az ég áldjon meg..." fogta a fejét Isabelle, "...most mit csináljak veled? Az a seb még nagyon friss nem kellene lesminkelnem, nem tenne jót neki. Iz mi történt?" nézett rám. "Thomas tegnap este olyan vonzónak tartott egy tűzoltóoszlopot, hogy úgy döntött közelebbről is szemügyre veszi. Csak kicsit túl közelről sikerült. "magyaráztam, amikor beugrott valami. "Azt hiszem meg tudjuk oldalni a sebes problémát, mindjárt jövök." Tom és Iz értetlen tekintettel bámultak utánam ahogy kirohantam. 5 perc fel-le futkosás és kérdezősködés után sikerült utolérnem Jon-t. "Izzy, hol van Tom? Lassan kezdenünk kéne." Dióhéjban felvázoltam neki a helyzetet és ha finoman szeretnék fogalmazni azt mondanám, hogy nem kifejezetten örült. "Fantasztikus... és akkor most mégis mi legyen?" kérdezte, tőlem várva a megoldást. Bár arra nem számított, hogy kap választ is. "Nos igaziból arra gondoltam, hogy ma felvehetnétek azoknak a jeleneteknek egy részét amikor Tom maszkban van." Jon bólintott, majd egy pillanattal később elgondolkodott. "Valamit elfelejtettem... ma jön RDJ. Bár szerintem ezt is megoldjuk. Köszönöm Isabelle, Tom negyed óra múlva legyen készen és jelmezben."
Ahogy igyekeztem vissza a sminkbe menet közben összeszedtem a pókszerkót és belépve rögtön hozzá is vágtam Tomhoz. " Öltözz! Ma Peter Parker nem létezik, csak Pókember." Holland egy pár pillanatig csak meglepetten nézett rám. "Mikor lettél te a főnököm és nem fordítva?" kérdezte miközben elkezdte kihámozni magát a ruháiból. "Egyrészt... nem te vagy a főnököm hanem Jon. Másrészt az a dolgom, hogy akkor ott és úgy legyél, amikor, ahol és ahogy kell..." mondtam majd a kezébe nyomtam a táskát amiben a jelmez is volt. "Azt mondták csak ez lehet rajtad alatta." Thomas belenézett a táskába és az arca a pókruhához hasonló színt öltött. "A-a kizárt. Nincs az az isten, hogy felvegyek egy tangát." mondta továbbra is a szatyorba meredve. " Tom egy alsógatya átütne a jelmezen. Pucéran mégse lehetsz. Légy férfi és szedd össze magad." Ezzel én lezártam a témát és Isa-val kivonultunk, hogy Tom átöltözhessen. Pár perc múlva kissé feszengve elég furcsa léptekkel totyogott utánunk. "Azt hiszem ezt még meg kell szoknom. Izzy felhúzol légyszi?" fordított hátat nekünk. Felcipzároztam, majd Isabelle-t hátrahagyva nekikezdtünk az aznapi munkának. Mivel egyéb dolgom nem volt aznapra kicsivel arrébb, hogy ne legyek útban, de még lássam a Tom-ot és a többieket letelepedtem. Egy darabig néztem a forgatást, de egy fél óra múlva inkább elővettem a könyvem a táskámból és olvasni kezdtem. Néha mikor épp a kaszkadőr állt be helyette, Thomas odajött hozzám, ivott beszéltünk pár szót aztán visszament. Már jó két órája mehetett a forgatás mikor valaki megállt mellettem. "Ügyes a kölyök" állapította meg a mellettem álló alakuhoz tartozó hang. "Igen, Tom nagyon tehetséges." válaszoltam fel sem nézve a könyvből. "Sherlock Holmes," vette ki a kezemből "az egyik kedvenc szerepem." Erre már felkaptam a fejem. Robert Downey Junior ácsorgott mellettem. "Uh öhm, bocsánat Mr. Downey. Isabelle Linden vagyok." pattantam fel kezet nyújtva neki. "Ugyan, szólíts csak Robertnek." Egy kissé lesokkolódtam a helyzettől, mert persze Tom is híres, de RDJ az mégis csak RDJ. Legnagyobb megkönnyebbülésemre pár perc elteltével egészen jól elbeszélgettünk miután túltettem magam a pillanatnyi sokkon. Vannak emberek akik pusztán a jelenlétükkel egész csarnokokat meg tudnának tölteni annyi energia árad belőlük. Nos, ő is pontosan ilyen volt, de mindemellett nem volt elszállva magától, mert végső soron a híreségek is csak emberek.

Új rész yay! Na szóval csapjunk a lecsóba... tervben vannak dolgok. Egyrészt elkezdtem átfordítani a sztorit angolra hátha kicsiny országunkon kívül is érdekel majd valakit. Másrészt, és itt kérném a véleményeteket majd kommentbe, gondoltam rá, hogy ugyanebből csinálnék egy instás könyvet is, legyetek szívesek leírni mit gondoltok. Peace, love, rock'n'roll🙌🏼❤️