A főesperes szíve |BEFEJEZETT|

Kétely

(Lola szemszöge)

Nem tudtam abbahagyni a sírást. Már nem lehetett megállapítani, hol kezdődnek a könnyeim és hol az esőcseppek, melyek zavartalanul záporoztak rám. Fáztam. A ruháim csuromvizesek voltak, elnehezült tőlük a testem. Járni is alig tudtam így.

Most mégsem jártam, hanem futottam. Futnom kellett. El kellett menekülnöm. Képtelen lettem volna egy perccel is tovább maradni. Összetörtem lelkileg. A szívem megszakadt. Az ajkam még mindig bizsergett. Fel sem fogtam teljesen, mi történt.

Claude bevallotta, hogy szeret. A világ legboldogabb nőjének kéne éreznem magam, amiért a férfi, akit szeretek, viszontszeret. De Claude-ot a hit továbbra is a markában tartja. Ha csak a legkisebb dologban is meglátja, hogy a hit ellen való vétek, véget vet neki.

Ezért nem csókolt meg. Ajkam éppen hogy csak hozzásimult az övéhez, Claude megfutamodott. Nem merte megtenni. Nem csókolt meg. Mert ha megteszi, teljes egészében hátat fordított volna a hitnek és az egyháznak. Ezt pedig nem akarta.

Hiábavaló lett volna minden igyekezetem?

Nagyon úgy tűnt.

Claude Frollonak még mindig a hit az első.

Kopogtam. Bella rögtön kitárta az ajtót.

- Na végre! Már azt hittem, nem is jössz! - ölelt magához. - Gyere be gyorsan!

Odabent a fiúk fát raktak a tűzre, noha így is meleg volt. Frissen sült gyümölcskenyér illata terjengett. A gyomrom követelőzőn megkordult, a meleg hatására pedig megborzongtam.

- A bőröndöd bent van Bella szobájában - mondta Ben. - Öltözz át, aztán gyere ki enni! Biztosan éhes vagy.

- Igen, köszönöm.

- Add a köpenyed! - termett mellettem Áron, és segített kibújni a súlyos, vizes anyagból. Felakasztotta egy fogasra, és kitette az előtérbe száradni. Közben Dave elsétált mellettem, és elkezdte felvágni a gyümölcskenyeret.

Hálásan néztem végig rajtuk, és bementem Bella szobájába átöltözni.

A lány ágya mellett egy matrac hevert, rajta párna és takaró, mellette a bőröndöm és a hátizsákom. A farsangi ruhám egy fogason lógott Belláé mellett. Tényleg nagyon várhattak.

Elfektettem a bőröndöm és kotorászni kezdtem benne. Fekete cicanadrágra és egy hosszított pólóra esett a választásom. A vörös ruhát összehajtottam és eltettem. Ázott ruháim társaságában átvonultam a fürdőszobába.

Magam elé emeltem szakadt, piszkos fehér ruhámat. Nem, ez menthetetlen. Ki kell dobnom. Oda is sétáltam a szemeteshez.

De nem dobtam bele a ruhát. Képtelen voltam rá. Claude-ot láttam magam előtt, akárhányszor csak ránéztem. Remegő kézzel szorítottam magamhoz az anyagot, és visszavittem a szobába.

- Claude... - suttogtam, és végigsimítva az ágyon kimentem a konyhába.

Dave egy egész tálcányi friss gyümölcskenyérrel várt. Ben, Áron és Bella is az asztalnál ültek, és jóízűen falatoztak.

- Gyere, Lola, egyél valamit! Biztosan éhes vagy.

Leültem közéjük, a tányéromra pakoltam két szeletet, és szótlanul habzsolni kezdtem. Megint rám tört az a rossz, magányos érzés. Üresnek éreztem magam. Nem voltam benne biztos, hogy jól döntöttem. Megint.

- Mesélj, mi történt veled a támadás óta? - törte meg a csendet Bella. - Biztosan rengeteg szörnyűségen kellett keresztülmenned.

- Dehogy! Épp ellenkezőleg. Clau... Frollo nagyon kedves volt hozzám.

- Tényleg?

Láttam Bella arcán a hitetlenkedést, amiben a három fiú is osztozott. Szívesen megcsapkodtam volna valamelyiket... Vagy mind a négyüket. Elítélik Claude-ot, pedig nem tudnak róla semmit.

- Igen. Tényleg.

A tányérra dobtam a félig megevett ételt, és felálltam.

- Most meg mi a baj? - kérdezte Áron. - Bella csak kérdezett.

- Claude Frollo nem gonosz! - tört ki belőlem. - Ha akkor nem lép közbe, az a katona megölt volna. De ő megvédett, orvost hívott, és menedéket nyújtott, amíg felépültem. És ti ezek után képesek vagytok azt mondani, hogy szívtelen ember?!

A fiúk nem néztek a szemembe, Bella azonban kételkedve vonta fel a szemöldökét.

- Édesem, téged nagyon csúnyán átvertek.

Mi van?

A lány idióta vihogásba kezdett. Úgy nevetett, mint egy hiéna. Mi a fene van vele? Ő már nem az a lány, akivel érkezésem napján találkoztam. Az a Bella kedves volt, közvetlen és barátságos. Ez itt távolságtartó, gúnyos és gonosz. Igen, gonosz. Ez a legmegfelelőbb jelző rá.

Mi a fenét keresek én itt?!

- Ó, Lola, vajból van a szíved! - folytatta Bella töretlen lelkesedéssel. - Frollo csak kihasznált. Nyílván elhitette veled, hogy érez irántad valamit. Pedig csak a farsangon történteket akarta megbosszulni.

- Ez nem igaz! - kontráztam. Nem, Claude nem ilyen. Most már tudom, hogy nem ártana önszántából senkinek. - Hazudsz.

- Hazudok? Igen? - Bella teljesen megváltozott, mintha kifordult volna magából. Elkomorodott, ellenségesen mért végig. - Honnan tudod? Hiszen nem is ismered ezt az embert! Neked fogalmad sincs róla, mi mindent követ el nap mint nap ellenünk!

- Hagyd abba...

- Elkerget minket mindenhonnan, Lola! Hát nem érted?! Claude Frollo tönkreteszi az életünket!

- Fogd be a szád!

- Mondd, miért hiszel szentül ebben a hülyeségben, hogy Frollo nem gonosz? Mit csinált veled a templomban? Milyen ostobaságokkal tömte tele a fejed? Hallod?! Mondj már valamit, Lola!

- Elég! - sikítottam. - Nem! A fenébe is, te vagy az, aki nem tudja, mit beszél! Frollo is csak ember! Ugyanúgy vannak hibái és jó tulajdonságai, mint neked!

- Ja, végül is, így is fogalmazhatunk. Bár az ő hibáiba beletartozik az is, hogy hazavágja az életünket, mert szerinte semmirekellők vagyunk.

- Minden oka megvan erre! Én tudom. Tudom, miért viszonyul így hozzátok. Elutasítottátok a segítségét! Pedig hajlandó lett volna szembeszállni az egyházzal.

- Ostobaság! - üvöltötte a képembe Bella. - Ez szánalmas! Te tényleg ilyen hülye vagy, vagy csak megjátszod?

- Csak tudom, mi az igazság. Elszomorító, hogy te mindig másban keresed a hibát.

Eltoltam magamtól a tányért, és Bella szobájába indultam, ahol végre kipihenhetem magam.

- Lefekszem. Majd holnap beszélünk. És ha lehet, hanyagoljuk ezt a témát.