Wolf's rain : Az adósság

Part 4

Hige szemszöge:
Elkezdtem felé menni, hogy segíteni tudjak neki, de ő csak egyre jobban morgott. Mikor elég közel értem hozzá, a kutya az arcom felé kapott a karmaival, de én gyorsabb voltam és mancsát a földhöz nyomtam. Gondolom félt mivel picit remegett és a betont tudta csak nézni. Mellé hajoltam és a fogammal beleharaptam a szájkosár pántjába. Elkezdtem tépni míg a szíj el nem szakadt. Egy pillanatra elgondolkoztam, miért is csináltam ezt. A kutya meglepetten ált ott. Biztos ugyanazon járt az esze. Egy kis idő múlva lassan a szemembe nézett. Nagy sötétkékes szemei voltak. Olyan volt mint az univerzum, nagy, végtelen. Könnyen el lehetett veszni benne. Egy pillanatra el is vesztem benne amikor eszembejutott Toboe. Elkaptam a fejem, és futásnak eredtem. Pár méterre tőle viszont megálltam, és visszanéztem. A kutya kicsit aggódó fejjel nézett rám. Lehet, hogy nem akarta, hogy elmenjek? Lehet, kiszabadítom. De nem! Kiba nem engedné, hogy velünk tartson, és nincs is rá időm. Vetettem rá egy utolsó pillantást és újra futásnak eredrem. Mikor elértem az utca végét, megláttam egy katonát aki Toboéhez szegezett fegyverrel állt miközben Kibáékat leste. Mind ez kb. 8 méterrel lejjebb lévő csákutcában. Körbenéztem, lejárót keresve. Nem kellett sokat nézelődnöm, hogy megtaláljak egy lejáratot nem sokkal a többiek mellett. Lerohantam rajta mint a villám, és nekiugrottam a katonának akinek még reagálni se volt ideje. Toboe a katona két lába között elfutott, fellökve a fegyverest velem eggyüt. Sikerült elharapnom a torkát. Toboe lihegve megköszönte, és már kezdtünk volna Chezáért menni amikor egy lövést hallottam. Az oldalamba egy hideg, és szúró fájdalom hasított bele. Zuhanást éreztem, utána meg a hideg betont a másik (még épp oldalamon). A szemeim nehezek lettek, és lassan lecsukódtak. Vér szagát éreztem, és még egy lövést, de utána semmi. Csak sötétség, hidegség, és a szúró fájdalom az oldalamban.....