Blue szemszöge:
A gondolatok csak úgy röpködek a fejemben. Vajon miért csinálta ezt? Most megtámadjam? Vagy hagyjam elmenni? Nem nagyon tudtam mit csináljak. Végül végre a szemébe mertem nézni. Amikor megláttama farkas két nagy sárgás szemeit, hirtelen megnyugvást, megelséget éreztem. Mintha minden gondom elszállt volna... Hirtelen egy vonítás tört elő a távolból. A farkas elkapta fejét és fuásba kezdett, de egy pár méter után megállt. Visszanézett, aztán eltűnt a sötét éjszakában. Pár perccel később a kocsma ajtó kicsapódott.
"Blue! Kezdődik a vadászat!"Pops lépett ki az ajtón. Biztos ő is hallotta a vonítást. Kicsit furcsán nézett rám. Gondolom azon törte a fejét, hogy hogy a frászba szabadultam meg a szájkosártól. De nem annyira érdekelte a dolog, inkább a farkasok édekelték.
"De Quent. Ha eddig nem tudtuk elkapni őket miből gondolod, hogy most sikerülni fog?" Pops nem nagyon figyelt a mellette álló nyomozóra, mivel épp engem próbált eloldozni. Mikor sikerült neki elkezdtem rohanni abba az irányba ahonnan éreztem a szakugat. Egy kis idő múlva vége lett az útnak. Ha tovább futok, zuhanok vagy 3 emelet magasat. Mikor megálltam, megláttam 4 farkast lent. Egy barnás farkas(kicsit kisebb volt mint a többi) épp akkor próbált felkelni a földről. A lábai remegtek, de sikerült feltápaszkodnia. Mikor már a lábain állt, megrázta magát és egyből rámnézett. Mintha tudta volna, hogy itt leszek. Két másik farkas, egy szürke és egy fehér kicsit messzeb tőle csak bámultak maguk elé mintha azt se tudnák, hogy hol vannak. Aztán ott volt a 4. farkas. Ő volt a multkori akivel találkoztam. Épp a földön fekvő katona mellkhasáról ugrott le. Az őr nyaka tele volt harapásnyomokkal. Gyilkosok... Megölték anyát és Roost is..... Pops pont akkor ért oda amikor az állatok elkezdtek volna futni, de Quent gyorsabb volt. Előhúzta a fegyverét, célzott, és elsült a pisztoly....

ESTÁS LEYENDO
Wolf's rain : Az adósság
FanficAbban a pillanatban éreztem, hogy meg fogok halni. A félelem minden dühöt elnyomott. Ennyire még sohasem féltem. De nem értem miért hisz annyiszor voltam már ilyen helyzetben. Csak a földet tudtam nézni...