Miért Lélegzel? [Yoonseok/Sope]

3.Rész: Telefonhívás

A szombati nap túlságosan is hamar eljött. Fáradtan keltem fel ágyamból és ránéztem a falon levő órámra. 10 órát mutatott a drágaság, mire egy gyenge sóhaj után a fürdő felé vettem keresztutamat. A zuhany még mindig hideg volt, ami miatt még pénteken felhívtam a szerelőt, de azt mondta, leghamarabb csak hétfőn tudna kijönni, de én dolgozom, így megegyeztük, hogy menjek el melegebb tájakra, ami miatt neki későn kellene jönnie. De szép is volt a pénteki napom! A zuhany után visszamentem a szobámba egy száll törölközőben és kinyitottam az ablakot. Csendes környéken lakom, az egyetlen hangos dolog itt a busz. Az ablakból madárcsicsergés hallatszódott és friss tavaszi illat lengte be az egész szobát. Régen volt ilyen szép idő, így kicsit boldogabban kezdtem el öltözni. Egy fekete pólót és rá egy piros kockás inget vettem fel. Gatyának pedig kerestem egy egyszerű farmert. Belenéztem a tükörbe és megállapítottam, hogy átlagos. Pont tökéletes. Nem akartam kiöltözni és sikerült pont eltalálnom azt a lazavagyoknemérdekelsenki stílust. Megfésülködtem, aztán megágyaztam, végül tanulva az utóbbi esetből bezártam az ablakot és felkaptam a táskámat. Nem szándékoztam egész nap emberekkel lenni, így tatyómba bedobtam a rajzfüzetemet, fotógépemet és egy buborék fújót is. Unott arccal sétáltam a konyhába és benéztem a hűtőbe. Nincs semmi egy nyamvadt teavajon kívül benne. Még joghurt sincs Felsóhajtottam fájdalmamban és inkább ittam egy teát, mert még tejem sem volt kávéra. Miközben ittam a mennyei mannámat, olvasgattam a mobilomon a jobbnál jobb híreket, mikor egyszer csak csöngettek. Felkeltem, s bögrémet egy percre sem elengedve elcammogtam az ajtómig. Lassan kinyitottam, és már akartam volna melegebb tájakra küldeni az illetőt, hogy csengeti mert amikor egy fáradt Tae-vel találtam magam szemben. Minden kérdezés nélkül bejött szerény hajlékomba és becsoszogott az ÉN konyhámba. Esküszöm ezek elfelejtik, hogy gyűlölőm, ha valaki csönget. Szememet forgatva mentem hozzá és leültettem egy székre. Õ mint egy zombi hagyta magát és csak bambult. Unottan csináltam neki is mennyei mannát és odaadtam kezébe. Jól tudtam miért ilyen. Egész éjjel doramákat nézhetett és körülbelül ötkor feküdhetett le. Amint lassan kezdett éledezni arca bele is kezdett hülyeségébe.

-Yoongi akarok egy vidrát-mondta és halálkomoly arccal nézett rám. Én először azt hittem viccel, de amikor már fél perce így nézett rám szemeim kétszeresre nőttek és fejemet csóválva töltöttem magamnak még egy pohár teát. Ide az alkoholmérgezés is kevés lenne. Ide minimum Isten kell.

- Tae figyelj rám. Mondtam már ,hogy addig nem lehet semmilyen állatod, amig nem tudsz még magadról sem gondoskodni! Most is full zombiba jöttél át! Nem mellesleg tudtad, hogy a vidrának víz kell, ugye? Szóval abba a kis porfészekbe, amit te boldogan nevezel meg otthonodnak , még egy patkánynak sem felelne meg.

-De Hyung! Te ezt nem érted! A vidra cuki és aranyos! Aish! Mindegy. Jiminnie majd megérti-motyogja a végét, de én még tisztán értem. Erre halványan elmosolyodom és gyorsan kiiszom a maradék mennyei mannát és elmosogatom az edényeket. Gondolom látott egy vidrát a hülye sorozatába és azt hiszi, hogy akkor neki is lehet. Komolyan, egyszer letiltom neki a netet egy hétvégre és hátha kicsi ész is kerül a kobakjába . Lassan lépkedve az előszoba felé megeresztettem egy kisebb sóhajt. Nincs kedvem elmenni egy ilyen találkozóra, de ha Jimin és Tae valamit a fejükbe vesznek, akkor én húzom a rövidebbet. Kinyitottam az ajtót és elkiáltottam magam:

- Tae, gyere mennünk kell! Jimin már biztos a körmeit rágja a körmeit, hogy egyedül kell a cuki seggével várnia.

Tae kicsoszogott és én bezártam az ajtót. Elindultunk a buszmegálló felé és elkezdtünk beszélgetni mindenféle hülyeségrõl. Vagyis fõleg Tae beszélt, de õt ezt nem érdekelte. Nekem pedig hirtelen eszembe jutott valami. A barátnõm. Nem hívtam fel már egy hete, mert összevesztünk. Hülye Min Yoon Gi! Hülye és szexi. De inkább hülye. Áhh ezek után biztos meg fog ölni Bong-Cha. Eddig elnézte minden hülyeségemet, de most biztos nem fogja. Közben Tae már abbahagyta a csacsogást és aggódó pillantást vetett rám. Felsóhajtottam.