Miért Lélegzel? [Yoonseok/Sope]

4. Rész: Fel és le, fel és le

Éreztétek azt az érzést már csöppnyi életetekben , hogy bûntudat? Szerintem már mindenki érezte ezt a remek érzést. És tudjátok melyik bûntudat a legszemetebb ? Az amelyikrõl tényleg nem tehettél. Nálam éppen ez megy. Nem csaltam meg Bong-Chat ,sõt még ki sem elégítettem magam, de már attól bûntudatom van, ahogy Hoseokra nézek. Komolyan én nem vagyok normális. Miért vagyok ekkora idióta? Egyszerû és boldog élet kinek kellesz? Tökéletes nekem az is , ha önmagam vágom tönkre az életemet a bûntudattal. Lassan megrázom a fejem, felállok a székembõl, hogy meghajoljak és kezet fogjak a srácokkal. Miután ez meg volt mindenki helyet foglalt. Mellettem Jungkook és Tae ült ,elõttem pedig Namjoon. Szerencsére Hoseok jó messze ült tõlem. Kihozták a rendeléseinket és lassan beszélgetni kezdtünk és hihetetlen ,de bele tudtam szólni a témákba. Beszéltünk a az idolságról, arról, hogy milyen a mi munkánk és , hogy hogyan barátkoztunk össze mi hárman. Megkérdeztük mi is, hogy hogyan jött össze ez az együttes. Sok mindent megtudtunk róluk és õk is rólunk. Lassan három órát ütött az óra és nekem nagyon pisilnem kellett már. Így bocsánatot kérve elmentem megkeresni a mosdót. Körülnéztem az emeleten aztán a földszinten is, de sehol sem találtam azt a huncut kis mosdót. Dobbantottam egyet mérgemben a lábammal és kicsit frusztráltan odamentem a pincérhez.

-Elnézést, hol találom a mosdót?-kérdezem a legbájosabb modoromat használva. A pincér aki éppen írt valamit fel felnézett rám és amint meglátott elmosolyodott . Erre én kicsit megborzongtam és felhúzott szemöldökkel pillantottam rá. Végül megszólalt.

-Fel megy az emeletre aztán végig megy a folyóson, majd balra fordul. Ott lesz egy ajtó. Ott menjen be, és a bal oldali ajtón fáradjon be. Ott lesz a mosdó-mondta még mindig mosolyogva és visszafordult újra a papírjához. Sóhajtottam egyet és kicsit tempósabban megindultam célom felé. Lassan felmásztam újra a nyikorgó lépcsõn és elindultam egyenesen ,ahogy a pincér mondta. Amint újra visszagondoltam rá kirázott a hideg. Miért mosolygott úgy rám? Ki tudja, lehet hogy este el fog rabolni! Úristen, Bong-Cha-val nem találkozhatok ,mert képes ez az õrült megtámadni õt is! Tuti , hogy el fog rabolni aztán rabszolga leszek, vagy rosszabb csak kínozni fog. Oké inkább befordulok balra. Tényleg ott volt egy ajtó. Hogy nem vettem én ezt észre hamarabb? Nyugodtan benyitottam és aztán újra benyitottam a bal oldani ajtón. Eleresztettem egy mosolyt ugyanis tényleg a mosdóban kötöttem ki. Odacsoszogtam az egyik piszoárhoz és elvégeztem a dolgomat. Megmostam a kezemet és belenéztem a tükörbe. Nos nem kellett volna. Ugyanis a fél szám csokis volt. Hirtelen leesett az egész pincéres sztori és az, hogy a skacok olyan nyugodtan kiengedtek kérdezés nélkül. Azok a kis! Esküszöm, az összes létezõ hangyára, hogy ezt visszakapják. Miért nem szóltak, hogy forrócsokis a szám? Áhh mindegy. Gyorsan lemostam az arcomat és kiléptem a folyósora. Elgondolkoztam. Megkéne õket leckéztetni. Meg is van. Lehet itt kapni eléggé csípõs kávékat. Elvigyorodom és szinte repülve megyek a folyóson aztán újra le a nyikorgó lépcsõn majd kedvenc pincéremhez léptem, aki ugyanúgy bele volt merülve a kis lapocskájába. Megkocogtattam a vállát mire felpillantott és elmosolyodott.

-Elnézést, hogy megint zavarom de szeretnék rendelni 6 darab extrém afrikai csípõs kávét, illetve egy hosszú kávét-mondtam, mire a kiszolgáló biccentett egyet és neki állt a rendeléseim elkészítésének. Én addig elkezdtem várni, közben pedig figyeltem a pincért. Körülbelül 28 éves lehetett. Biztosan 180 cm méter feletti a magassága, szóval egy masszív teremtésrõl beszélek. Fekete haja volt és hófehér bõre. Szemei alatt táskák sorai húzódtak, így gondolom õ se pihenni jár ide. Amig fõ a kávé hirtelen rám néz.

-Kim Book Doo vagyok a kávéház tulajdonosa-mondta miközben szemembe néz és kezét nyújtja. Nekem pedig leesett az állam. Õ nem egy sima pincér? Huppsz! Elmosolyodom és kezet fogok vele.