Miért Lélegzel? [Yoonseok/Sope]

8. Rész: Dobbanás

Már egy perce elküldte az üzenetet, de még mindig nem tudtam mit reagálni. Csak néztem a telefon képernyõjét és éreztem, ahogy szívem nagyokat dobbant. Régen éreztem ilyet. Hogy ennyire hatással legyen rám valaki. Vettem egy mély levegõt és remegve írtam neki egy választ, amit lehet késõbb megbánok ,de most nem érdekel.

ÉN:

Persze, hívj nyugodtan!

Amint elküldtem, alig telt el pár másodperc Hoseok már hívott is. Még mindig remegõ kezekkel és liftezõ gyomorral a zöld ikonra kattintottam. Amint fülemhez tettem a telefont, nem mertem beleszólni, de Õ azonnal reagált.

-Szia Yoongi , hogy vagy? -kérdi mire hangjára mellkasomban fura meleg érzés áradt szét. Elmosolyodtam és válaszoltam.

-Voltam jobban, de igazából élek. Te?-kérdem vissza és közben lassan felülök az ágyban és nézem a most már sötét éjszakai eget.

-Na ennek örülök-mondta és hallottam hangján ,hogy vigyorog. – Hát én kicsit fáradt vagyok ,de már minden okés most már.

-Most már? -kérdem vissza miközben próbálom feldolgozni azt, hogy szívem nagyon dobog.

-Igen, mert végre nem egyedül vagyok -mondta mire nekem fura érzésem támadt. Rosszul éreztem magam, de nem akartam ennek hangot adni.

- Ohh igen?- kérdem kicsit halkabban ,de nem tudom mi ütött belém.

-Igen, mert veled beszélhetek-mondta mire, ha lehetséges, akkor vérnyomásom még magasabbra emelkedett, szívem õrülten dobogni kezdett, még a fülemben is éreztem a dobogását és hirtelen egy nyugodt érzés ment át rajtam és az elõbbi rossz érzet el is tûnt.

-Ez-e-ezt jó hallani- motyogtam vörös fejjel. Mi ütött belém? Hoseok felnevetett a vonal végén.

-Na mi az Yoongs? Zavarban vagy? Nagyon aranyos -mondta és még motyogott valamit a végén ,de sajnos nem értettem.

-Ugyan én nem vagyok zavarban ugyan-mondtam kicsit erõltetetten és közben prüsszögtem kicsit. – Amúgy-kezdtem el gyorsan terelni a témát ,mielõtt még jobban beégtem volna elõtte- Hogyhogy nem alszol? Tudtommal büntetésben vagy

- Áhh tématerelés, ügyes Min Yoongi ügyes Hát nem tudtam aludni és jah, ennyi azt hiszem-fejezti ki agát értelmesen és tudtam hogy van még valami, de nem akarja elmondani.

-Hoseok.. Bármi van, nekem nyugodtan elmondhatod! Bármikor itt vagyok -mondtam ki teljesen meggondolatlanul. Úristen! Hülye, hülye Yoongi!

-Köszönöm Yoongi. Én is neked- mondta , mire a szívem ismételten már annyira dobogott, hogy lassan féltem, hogy kiugrik a helyérõl és egészen Hoseok-ig elfut. – És amúgy mit csináltál ma?-kérdi mire felnevettem és válaszoltam neki.

Végül egészen hajnali egy órakor mondtam Hoseoknak, hogy most már tényleg menjen aludni, mert nem fog tudni koncentrálni. Végül nagy nehezen letette a telefont, de csak akkor bontotta szét a vonalat, mikor megígértem neki ,hogy ma is felhívom. Persze azonnal belementem és boldogan néztem ki a fejembõl. Ebben a majdnem öt órán át tartó beszélgetésben , még többet megtudtunk egymásról, de igazából fõleg hülyeségekrõl beszéltünk. De olyan jó érzés volt egész végig a mellkasomban. Olyan volt mintha felemeltek volna es minden apró dolgot észrevettem. És minden olyan szép volt úgyis, hogy közben vagy háromszor hívtam a nõvért fájdalomcsillapítóért , de csak egyszer adott. Vagy Hoseok hányszor verte be a fejét valahova és egyszer annyira hangosan felkiáltott ,hogy Jin felébredt rá és kicsit morgott De aztán szerencsére visszament aludni, Hoseok pedig halkan odasúgta nekem ,hogy most megúszta a világ legnagyobb lecseszését. Ohh, nem mertem neki megemlíteni azt az aprócska tényt, hogyha valaki engem fel mer kelteni éjszaka, annak fájdalmas emlékeket adok?