Miért Lélegzel? [Yoonseok/Sope]

6. Rész: Első érintés

Három hónap telt el a szakítás óta. Az elsõ hónapban végig magamba fordultam. A második hónapra is ez volt a tervem, de Tae és Jimin kirángattak a koszos tiszta oxigénnel teli szabad levegõre, mert elmondásuk szerint egy hónapig sírhattam és most már hagyjam abba. Végül is igazuk lett, mert ezalatt a pár hét alatt sokszor találkoztam újdonsült barátaimmal és egyszer még Bong Doo—hoz is beugrottam egy kávéra. A munkámba még több idõt fektettem be,illetve végre megjavították a zuhanyzomat is. Hihetetlen érzéssel töltött el,hogy láthattam azt a szerelõt aki annyira kedvesen beszélt velem. Kedvesen elbeszélgettünk a végén az idõjárásról, miközben körülbelül hatszor megöltük egymást szemmel. Mennyire hiányzik már az a szerelõ! És ott van Hoseok. Azóta ugyanúgy találkoztam vele is, ahogyan a többiekkel, de nem tudom most pontosan mit is érzek iránta. Nem vagyok meleg , de annyi irány van még, hogy inkább nem gondolok ebbe bele. Túl fáradt vagyok ehhez. Viszont ezalatt a három hónap alatt sok mindenre rájöttem. Elõször is. Bong – Chat tényleg már csak megszokásból szerettem. Vagyis , mint barát most is szeretem, de nem vagyok belé szerelmes. Nem érzem mellette a pillangókat a hasamba, nem vágyom a figyelmére. Nagyon örülök ,hogy Bong- Cha szakított velem. Jól tartja a mondás. Minden okkal történik.

De per pillanat éppen mi a helyzet? Péntek este 11 óra van. Épphogy hazaértem, úgy döntöttem, hogy evés elõtt gyorsan lezuhanyzom , mert nagyon megizzadtam. Emiatt nyugodtan elcammogtam a fürdõig. Szépen levetkõztem és beálltam (az immár elvileg jól mûködõ) zuhany alá és élveztem a forró vizet, ahogyan ellazítja fáradt izmaimat. Ámde egy óvatlan pillanatban elbotlottam és elestem és aztán teljes sötétség. Most körülbelül két órája vagyok fent. Olyan hajnali négy lehet és nagyon fáj a fejem és a bokám. Nem is tudok felkelni a fájdalom miatt és a mobilom pedig lent maradt. Az az egyetlen reményem, hogy Jimin vagy esetleg Tae hamar jön. És igen még egy apró gond. Meztelen vagyok és már nagyon fázom! Eszem megáll. Miért nem szeretsz engem Isten? Jaj tényleg ezt már meg is beszéltük, az elmúlt pár órában. Sokat hazudok, tinédzser éveim alatt sok emberrel feküdtem le, nem járok templomba, sok embert elküldtem már melegebb tájakra és nem mellesleg csúnyán is beszélek. Rendben van ez így. Talán ez az én sorsom. Meghalni meztelenül. Esküszöm elsírom magam. Amúgy is hülye vagyok, de mi van ha az ütés következtében még hülyébb leszek és ezáltal már Tae-t és Jimint is túl fogom szárnyalni? Bármilyen istenség, aki hall engem! Kérlek, kérlek legyetek kegyesek hozzám!

Felsóhajtok. Azon gondolkoztam, hogy az életében mindenki egyszer már volt gyõztes. De miért hiszem ezt? Nos azért , mert sok sperma közül pont mi kerültünk ki. És milyen hihetetlen de belegondoltam. Ezzel a tettemmel viszont sok testvéremnek nem adtam lehetõséget, hogy éljen. És bár hányszor régen kielégítettem magamat, lehet ,hogy akkor éppen egy zsenit töröltem le a kezemrõl! Egy zsenit! Rendben magamban beszélek és spermákról. Valaki, kérem jöjjön!

Hirtelen hallottam, hogy valaki kopog. Szemeim felcsillantak, de egy hang nem jött ki a torkomon, a fájdalomtól és a sok némán eltöltött óra miatt. Szerencsére az illetõ bejött és nekem pedig leesett az állam és hirtelen az arcom sokkal vörösebb volt, mint egy jól érett paradicsom.

Hoseok állt az ajtóba vizes hajjal és értetlen arckifejezéssel, ami azonnal átváltozott zavarttá. Csak nézett rám hirtelen a meglepetésként ért képrõl. Mondjuk nem csodálom. Egy huszonöt éves fiatal férfi(inkább gyerek) menta hajjal, meztelenül fekszik a padlón és nem tud megszólalni. Hirtelen felkelve a döbbenetbõl Hoseok odarohan hozzám, és ahelyett ,hogy adott volna egy törölközött kérdezgetni kezdett.

-Úristen Yoongi! Jól vagy? Mi történt?- mondta és már közelebbrõl nézte paradicsom piros arcomat. Én bennem meg hirtelen elpattant valami. Egy miért van itt az éjszaka kellõs közepén és hogy jutott be? Kettõ,miért nem ad már egy törölközött. Három pedig miért nem hívja a mentõket. Krákogok kicsit majd rekedten megszólalok, ami elég ijesztõ lehetne, ha éppen nem MEZTELENÜL tenném.