Miért Lélegzel? [Yoonseok/Sope]

7. Rész: "Hyung, mit gondolsz a melegekről?"

Hoseok az ölelés után szaladt szólni az orvosnak , hogy méltóztattam felkelni. Addig én írtam egy sms-t Jimin és Tae számára, hogy élek és nehogy eladják a házamat. Azonnal jött a válasz, hogy amint sikerül lefújniuk a temetésemet jönnek be hozzám. Magyarán amint összeszedik magukat betolják formás hátsójukat. Közben az ajtó hirtelen kivágódott és egy ötven év körüli, alacsony nõ lépett be rajta , fehér köpenyben. Ha kék lenne a bõre és sapkát hordana, elmehetne Törpilllának egy idõsebb változatban. Bár való igaz elõször játssza csak el nyugodtan az orvosomat. Belépése után bezárja az ajtót , mire kérdõ tekintettel fordulok Törpilla felé.

-Jó napot! A nevem Kim Min Soo. Örvendek, az ön kezelõ orvosa vagyok. Nos az lenne az elsõ kérdésem, hogy érez e hányingert, vagy szédül- e esetleg?-kérdi miközben észreveszem , hogy nem pislog. Esküszöm, ez az orvos félelmetes. Hol van már Jimin vagy Tae? Hoseok gyere vissza! Esküszöm a hideg is kiráz ettõl a nõtõl!

-Khmm- köszörülöm meg torkomat- Jó napot! Köszönöm szépen az ellátást!- mondtam illedelmesen, miközben fejben már toporzékoltam, hogy jópofiznom kell valakivel.- Nem nem érzek hányingert, de még szédülni sem szédülök.

-Rendben-bólintott és felírt valamit a kis lapocskájára. Esküszöm ,hogy csak azért lennék orvos, hogy az ilyen lapokra írogassak mindenféle hülyeséget, amit Tae például összehord Jiminnel. -Nos-folytatta- ma még bent tartjuk megfigyelésre, illetve még kap egy kis fájdalomcsillapítót. A válla nem sérült meg súlyosan, így csak egy hétig kell pihentetnie. De a bokáját pihentesse! Nos bármi baj tudja, hol van a nõvér csipogó. Legyen szép napja-mondta és már ki is ment. Oké. Szóval meg sem vizsgált, csak rám hagyta az egészet. Bár igazából nem is baj. Jól vagyok, csak nincs ínyemre, hogy ma is bent kell maradnom. Inkább lennék otthon és ennék joghurtot. Elmélkedésem közepette Jimin és Tae töri be majdnem az ajtót, ahogy betérnek szerény hajlékomba, azaz a kórterembe. Egybõl rám ugrottak és agyon ölelgettek. Én mindkettõt nevetve öleltem vissza.

-Hyung! Legközelebb figyelj oda! Jiminnel halálra aggódtuk magunkat! Ha Hoseok nem hív fel minket, akkor még most a temetésedet szerveznénk-akadt ki Tae, miközben Jimin hevesen bólogatott , mint egy kutya. Megcsóváltam a fejemet.

- Nyugodjatok meg! Én sem így terveztem a péntek estémet. De most hogy megtörtént, egy hétig pihennem kell. Vagyis ti nektek ápolnotok- mondtam mire unottan fújtattat egyek.

-Na na ebbõl nem eszel Hyung! -mondta Jimin, mire tudtam ,hogy hogyan fogom rávenni õket, hogy egész héten segítsenek és mellettem legyenek.

-Ha egész héten mellettem vagytok, akkor jövõ hétvégén elmegyek veletek bulizni-jelentettem ki , mire a két majomnak azonnal felcsillogtak szemeik.

-Rendben-mondták egyszerre mire felröhögtünk. Elkezdtünk beszélgetni, mire az ajtó megint, ismétlem megint, a mai nap harmadszor majdnem kitörve kinyílik fáradtan cammogva lépnek be a srácok, azaz Jeongguk, Hoseok, Namjoon és SeokJin. Namjonn egybõl letámad , hogy miért vagyok szerencsétlen, Jeongguk levágódik mellém az ágyra és közli, hogy õ most alszik, eközben Jin röhögni kezdett Jiminékkel, szóval teljes káosz lepte be a szobát kemény két perc alatt. Mégis nagyon boldog voltam. Mert a sok zaj közepette egymásra mosolyogtunk Hoseokkal és némán egyetértettünk abban, hogy ezek nem százasok.

Este nyolcat ütött az óra és a látogatási idõ lejárt ,így a srácok lassan készülõdtek elmenni. Két óráig szórakoztattak, így teljesen lefáradtam. Nagyon hálás voltam, mert Namjon-ék egész napos próbáról jöttek(mint kiderült, Hoseok miattam lógta el a napot) Jiminék pedig éppen nagy pakolásban voltak, mert Tae testvére költözik és kellett a férfi a háznál. De akkor miét pont õket hívta. Nem értem azt a lányt. Szóval lassan mindenki elköszönt és én egyedül maradtam. Lassan és óvatosan elkezdtem felkelni az ágyból, ma elõször , és szépen bekecmeregtem a fürdõbe. Belepillantottam a tükörbe és egy eléggé nyúzott , de vidám Yoongit láttam. Gyorsan elvégeztem dolgom, kezet és arcot mostam és lassan visszacammogtam szobámba, ahol kinyitottam az ablakot és kinéztem az ablakon. Még nem volt túl sötét, de világosnak sem mondható a kinti égbolt. Nyár eleje van, így nagyon várom már, hogy újra tél legyen. Nem szeretem a nyarat. Túl meleg és mindenkinek ilyenkor kell rájönnie, hogy nem szereti az életet és nem mellesleg szex hiánya is van. Oldalamra fordulok és csak bambulok. Jól esik, hogy nincs szobatársam és senki sem zavar. Csönd van és a fájdalom csillapitó miatt teljesen elvagyok lazulva. Lassan lecsukódig a szemem és elnyom az álom.