Sold On [H.S] [Z.M]

~1~

Ködös májusi nap volt. Én éppen zenét hallgattam és a szobámat pakoltam, amikor is anyám nyitott be hozzám. Mosolyogva hozzá fordultam. De ahogy megláttam milyen komoly arcot vág, nekem is elhervadt a mosoly az arcomon.
-Pakolj Hannah, költözöl! - jelentette ki ridegen majd ki ment a szobából becsukva az ajtót maga után.

Szinte alig hittem el hogy mit mondott csak azt a mondatot hallottam folyton folyvást, "Pakolj Hannah, költözöl!" Meg sem magyarázta mit tettem, 16 voltam, egy éretlen "kislány", és egyik napról a másikra meg változott az életem. És még foggalmam sem volt hogy mi vár majd rám.

×××

Mindent bepakoltam amire csak szükségem lenne, anyám el mondta hogy mivel hátrányos helyzetben éltünk, ezért fel ajánlotta egy gazdag pasas hogy ha hozzá megyek persze 18 éves korom után akkor támogatni fogja a családot. Magyarul:anyám el adott egy ismeretlen pasinak, és az ilyenek általában 60 körüli vén fószerek. Még a hányinger is rám jön ha csak bele gondolok. Egyrészt megértem anyám, viszont egyrészt meg nem, szolhatott volna és akkor én is el megyek dolgozni, mert hát apám már elég régen elhunyt rákban, azt mondták hogy lehet örökletes betegség is, szóval egy ideig jártam kivizsgálásra, de ez már más tészta.

Tehát én bele törődtem, nem volt mit tennem, anyám könnyes szemekkel vált el tőlem ahogy én is tőle, állítólag ő nem kísérhetett el, nem kötötte az orromra hogy miért.

×××

Limuzinnal szállítottak, ki gondolta volna. Egy hatalmas luxus házhoz értünk, szintén ki gondolta volna, tipik fehér színű, elöl kertes udvar, hátúl szintén, aminek mondjuk kifejezetten örülök hisz imádom a természetet és szerintem sok időt fogok itt lenni.

A házba be érve, nem fogadott túl nagy meglepettség, tipik kívül-belül palota, ki gondolta volna. Aztán egy komornyik oda lépett hozzám, majd meg hajolt előttem.
-Jó napot Ms.White, Bill vagyok. - köszönt udvariasan, talán túl udvariasan is.
-Jó napot, hívjon csak Hannah-nak - köszöntem én is illedelmesen, majd körbe néztem- hol van a vén fószer? - suttogtam oda Billnek. De ezek a falak eléggé viszhangoztak így hát, valaki meg hallotta miközben Bill és én kuncogtunk. Majd a hátam mögé mutatott, meg fordultam, hirtelen állt el a nevetésem és a lélegzetem. Nekem tipikusan nem a crushom a barna szem barna haj, de basszus előttem egy félisten pasi állt, azt elmondhatom.

Olyan kecsesen jött le az emeletről, még is uriasan, szinte el varázsolt. Ha ő lesz a férjem akkor nem kell erőltetni semmit. Majd elém állt és így szólt.
-Jó napot Ms.White-majd kezet csókolt. Ott helyben azt hittem el ájulok. Hát ez tuti nincs ötven.
-Szia, szólíts csak nyugodtan-nem tudtam végig mondani mert még zavart elbűvölő mosolya.
-Mondjuk kezdjük a Hannah-Val? - nézett rám kuncogva.
-Igen, és téged pedig?... - pirultam el míg bele néztem mély barna szemeibe.
-Zayn-nek, Zayn vagyok!-szemeztünk egymással egy percig, aztán le esett mit is mondott, és alkalmam támadt érdeklődni kora iránt.
-Ohm-turtam el egy kusza hajszálat a fülem mögé-és mennyi idős is vagy?
-23, és te pedig...?-most ez kérdés volt? 23? Mi a.... És hogyhogy nem tudja mennyi idős vagyok?
-16 vagyok, de hogyhogy nem tudod?-kérdeztem érdeklődőn figyelve tekintetét.
-Hát csak mert apám, beszélt édesanyáddal, és nem én - nevetett szégyenlősen. Ekkor még azt hittem ő az, ő az akit keresek, ő az igazi és egyetlen.