Sold On [H.S] [Z.M]

~10~

Hannah szemszögéből

Reggel egy olyan ember karjában ébredtem akit az elmúlt napokban eléggé megszerettem. Ott volt mellettem, biztonságot nyújtott. De nem voltam biztos benne hogy beleszerettem, valami vissza tartott ettől az egésztől.

-Jó reggeeeelt!-ásitott nagyot Zayn.
-Jó reggelt neked is!-adtam egy puszit az arcára, valahogy jól esik nekem hogy adhatok neki puszit, bár nem tudom hogy neki tetszik e.
-Ezt miért kapom?-kérdezte meglepetten.
-Csak egy jóreggelt puszi.-mosolyogtam vissza rá. Majd felkeltem az ágyból és az ajtó felé csoszogtam.
-Jó lenne ha te is felkelnél.-nevettem fel-Ha ma még elakarsz jutni anyumhoz.-mondtam figyelmeztetően.
-Jó, jó tudom, megyek már...-állt fel ő is majd Ő a fürdő felé én pedig szobám felé vettem az irányt. Ahogy mentem a folyosón egy szobalányt pillantottam meg. Még nem láttam itt szóval lehet hogy új. Odamegyek és megszólítom gondoltam magamba.
-Szia!-nyujtottam felé a kezem-Hannah vagyok.-mosolyogtam rá.
-Ó maga Ms.White?!-mosolygott majd kezet nyújtott-Örvendek én is, de ha nem bánja most megyek takarítani.-mosolygott majd elment, hmm elég kedves.

Bementem a szobámba majd a fűrdőmbe és a tükörbe pillantva mintha egy vámpírt láttam volna a magam személyében. Sápadt arc, karikás szemek, borzos haj, tipikus reggeli énem. Egy kis smink és minden okés lesz.

×××

Már az ebédlőben voltam kb egy fél óra múlva, egy fekete rövidnadrágot és mellé egy sima fehér haspólót vettem fel egy egyszerű strandpapuccsal. A sminkem meg csak alapozó és enyhe szempillaspirálból állt. Már a reggelimet fogyasztottam el,  mikor is odajött hozzám Vivien, ő az egyik fiatalabb konyhás lány.
-Szia, nem akarok tudatodkodni, de megkérdezhetek valami személyeset a tegnap estével kapcsolatban?-kérdezte kipirult arrcal.
-Szia, ha arra utalsz hogy megvolt e az első alkalom, nem, nem volt meg.-kuncogtam fel.
-Ó értem, majd talán legközelebb.-nevetett fel ő is kínosan.
Majd lesétált hozzánk a ház ura, ing nyakkendővel, bársony nadrág, elegáns cipő természetesen, de hogy minek öltözik ki ennyire mikor csak anyámhoz megyünk.
-Ó lehet elegánsabb ruhát kellett volna felvennem.-kacagtam fel miközben elém lépett.
-Ó lehet lazább ruhát kellett volna felvennem.-nevettünk egyszerre.
-Minek ez a nagy hajcihő?-kérdeztem karba tett kézzel.
-Fontos az első benyomás.-mondta kiegyensújozottan majd egy halvány puszit adott homlokomra-mehetünk?
-Essünk túl rajta...-mondtam ki a végszót.