Sold On [H.S] [Z.M]

~23~

Zayn szemszögéből

Ezt már nem hiszem el. Lelökött az ágyról. A vékony kis testével lelökött engem. Nevetve keltem fel a földről hogy megkeressem. Ha megtalálom akkor a vállamra kapom és úgy viszem le enni. Ebben biztos vagyok.

Felkutattam az egész házat és már 08:27 volt amikor egy hangos baz*megolást hallottam a fürdőszobájából. Berohantam majd a kislábujját fájlaló Hannah tárult szemem elé.
-Mi történt? -kérdeztem nevetést visszafolytva.
-Épp kiakartam menni mire ez a.....ez a kisszekrény összebarátkozott a kislábújjammal. -mondta a szekrényre és a kislábújjára mutogatva. Én meg már nem bírtam és kitört belőlem a nevetés.
-Mi......mit tehet......tehetek érted? -kérdeztem könnyeimet törölgetve.-Netán megpusziljam? -kérdeztem irónikusan a hasamat fogva.
-Ha ha, marha vicces. Tudod mit nyald ki Zayn! - üvöltötte teli torkából idegesen majd felkaptam a vállamra és lecipeltem a lépcsőn míg ő kiabálta hogy "Engedj el te barom!" meg hogy "Le ne ejts!" én meg még mindig kuncogtam az előző esett miatt.

×××

-Mostmár biztonságban vagy hercegnő. -monstam mosolyogva míg letettem a székre.
-Hülye. -mondta szemet forgatva.
-Dilis. -mondtam én is ugyan így téve.
-Állat. -mondta szemembe nézve.
-Bolond. -mondtam ki.
-Nyomi. - mondta kinyújtva rám a nyelvét. Aztán az egyik konyhalány előttünk termett és letette elénk a reggelinket. Két tál zabpehely.
-Jolvan hercegnő egyél. - kacsintottam rá majd én is elkezdtem enni a zabpelyhem.

×××

Ma a napnak eddigi részét bújóvskával töltöttük. Ugyanis miután megreggeliztünk Hannah felfutott és ebédig meg sem találtam. Bújócska király, bocsánat hercegnő. Azért neveztem el így mert olyan mint egy hercegnő. Hmm logic. Na mindegy.
A szobájában ülve egyszercsak hozzám szólt.
-Jut eszembe, ma este átmehetek egy barátnőmhöz? -kérdezte kiváncsian.
-Miért ne mehetnél? Elvégre nincs megtiltva hogy mehess akárhova is. -mondtam miközben a telómat nyomkodtam.
-Köszönöm. -kuncogott fel. Amit nem értettem miért volt de mindegy is.
-Elvihetlek ha szeretnéd. -mondtam lovagiasan majd ránéztem. És ő is rám.
-Nem kell. Nincs messze. Csak 2 utcával arrébb. -mondta, engem meg kicsit furcsa érzés fogott el.
-Jólvan. Mikorra mész? -kérdeztem vissza fordulva a telefonomhoz.
-Majd 6, fél 7 körül. -mondta majd folytattuk a semmit tevést.