Sold On [H.S] [Z.M]

~46~

-Hmm, semmit sem változtál. -állapította meg komoly arccal míg bevezetett a nappaliba- Kérsz esetleg valamit? -kérdezte míg leült a kanapéra.
-Nem,kösz. -ültem le a vele szemben lévő fotelra- Lehetne hogy a lényegre térj? Nem érek rá egész nap. -mondtam az órámra pillantva. Pedig egész nap ráérek csak nem akarok vele lenni egy légtérben. Nem vele akarok lenni. Hiszen Hannah-val lennék most is. Csak hát épp Zayn-nel van.
-De sietős. -mondta szemforgatva- Tudod ami két éve történt. -nem engedtem hogy befejezze, félbe szakítottam.
-Az két éve volt. Azóta már sok dolog történt. -mondtam ingerülten.
-Igen, ezzel tisztában vagyok. Csak hát tudod, ha adnál kettőnknek még egy eséjt. Sokkal jobb lehetne. -mondta kéregető tekinetettel majd felállt és elém térdelt- Kérlek. Apuci. -erre a kijelentésre ellöktem magamtól és felpattantam a helyemről.
-Jézusom. -nevettem el magam- Te nem vagy normális. Hányszor tisztáztuk hogy ez már a múlté? -kérdeztem lenéző tekintettel rá nézve.
-De ami akkor volt. -mondta majd elkezdett könnyezni.
-Az akkor volt. Most, most van. -mondtam majd láttam hogy elsírja magát a földön.
-De...de én...még mindig...szeretlek Harry. -mondta majd próbálta letörölni a könnyeket az arcáról de nem sikerült neki. A szavai pedig nem hatottak meg.
-Én viszont nem szeretlek. És soha nem is szerettelek. Amit akkor tettünk az csak kihágás volt. Egy hiba. -mondtam szinte semmit sem érezve és nem törődve azzal hogy megbántom.
-Szóval én neked csak egy kihágás voltam? Egy hiba? -kérdezte miközben harag gyűlt a szemébe.
-Igen. És hazudnék ha azt mondanám hogy nem bánom amit tettünk. Mert megbántam. -mondtam ökölbe szorított kezekkel.
-Ne hazudj. Élvezted hogy elvetted az artatlanságomat. -mondta haragos tekinettel.
-Dehogy élveztem, sőt megbántam. Néha még azt is bánom hogy megismertelek. -erre a mondatomra csak újra sírni kezdett. Nem tudott meghatni.

Amit mondtam félig igaz volt. De félig tényleg éreztem iránta valamit. Viszont az már két éve volt. Mára pedig már elmúlt. Aki iránt valóban érzek valamit az Hannah.
-Harry várj. Kérlek. -mondta kín keserves hangon.
-Nem Louis. Eleget beszéltünk. Köztünk már nem lesz semmi. Én pedig úgy teszek mintha soha nem is lett volna.