Sold On [H.S] [Z.M]

~6~

Hannah szemszögéből:

Ezt szinte alig akarom elhinni, mi az hogy az a bunkó f@sz, már elnézést, Ő az a bizonyos Harry volt. De ez lehetetlen. Mondjuk már semmin se lepődök meg. Lényeg hogy Zayn egész úton ideges volt és nem is szólt hozzám, aztán amikor haza értünk idegesen nyitotta ki a saját ajtaját majd becsapta és be "rohant" a házba.
Én az egészből semmit sem értettem, Bill illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót majd kedves mosollyal beinvitált a házba. Nem értem Zayn-t, minek kapja fel egy ilyen kis dolgon a vizet?
Harry volt igen, na és? Azt se tudom ki ez az ürge. Na nem számít, majd rá kérdezek Zayn-től. Apropó Zayn, azthiszem felment a szobájába. Utána megyek és kiderítem mi is folyik itt.

Felmentem az emeletre majd Zayn szobája felé vettem az irányt. Viszont a szobájából furcsa hangok szűrődtek ki. Sírás. Sírt. Zayn Malik sírt. Meg kellett tudnom az okát szóval bementem a szobába. Azt láttam hogy Zayn ül az ágyon és sír egy párnát szorongatva. Egyszerűen szívszorító volt és egyben aranyos is. Majd meglátta hogy bent vagyok a szobában, majd le törölte a könnyeit.

-Hannah, menj ki kérlek.-szólt hozzám majd az ajtó felé mutatott.
-Nem megyek ki.-mondtam majd oda mentem az ágyához és le ültem a szélére.
-Egyedül szeretnék lenni most.-kérlelt szipogós hangon.
-Ilyenkor nem szabad egyedül lenni, mondd el mi a baj.-mondtam bíztató hangon egy savanyú mosollyal az arcomon.
-Én csak...-alig tudott beszélni, meglepődtem hisz amióta itt vagyok náluk Ő mindig amikor beszélt kiegyensúlyozott volt.
El indultam az ajtó felé amire fel kapta a fejét.
-H..hova mész??-kérdezte meglepődött arccal.
-Csak becsukom az ajtót Zayn, nyugi.-vissza mentem az ágyhoz és be feküdtem mellé.-na mondd mi a baj, nekem bármit elmondhatsz.-küldtem felé egy bíztató mosolyt.
-Amikor meg láttam hogy Harry rád mosolyog elöntött a méreg.-mondta kissé idegesen.
-Engem is, úgy nekem jött hogy legszivesebben felpofoztam volna.-mondtam neki.
-De engem nem azért mert neked ment.- mondta sóhajjal a hangjában.
-Hát akkor miért?-kérdeztem meg lepődve.

-Mert félek hogy elveszítelek miatta.