Sold On [H.S] [Z.M]

~45~

Harry szemszögéből

Aggódom. Ha bántotta, esküszöm hogy nem állok jót magamért. Ha akár egy ujjal is hozzá mert érni, akkor gondoskodom róla hogy soha többé ne láthassa Hannah-t. Azt mondta hogy ír ha bármi baj lenne. Ezek szerint nincs. Nem kéne ennyit aggódnom. Még csak egy órája hogy haza ment. A gyomor görcstől nem burtam tovabb várni. Írtam neki egy üzenetet.

Szia, minden rendben?

Ha látja majd akkor úgyis vissza ír, gondoltam magamban. Majd letettem az asztalra a telefonom. Épp hogy kiléptem a szobából hallottam hogy pittyent eggyet. Szinte vissza rohantam az üveg asztalhoz és ezt követően majdnem felestem a szőnyegben. A telefonomat szinte fénysebességgel vettem oldottam fel. Bár nem erre számítottam. Egy üzenetem jött. De nem Hannah-tól.

Harry, beszélni akarok veled!

Mégis miről?

Gyere el hozzám és megtudod!

15 perc és ott vagyok.

Köszönöm. <3

Erre már inkább nem is válaszoltam csak zsebre vágtam a telefonom és felvettem a kocsi kulcsot majd kiléptem a szobából. Elbaktattam a bejárati ajtóig majd kiléptem a házból és a kocsi felé vettem az irányt. Beszálltam majd még egyszer megnéztem hogy nem írt e vissza Hannah. Nem,de nem baj tudok várni.
A

ddig pedig meglátogatom egy régi barátom.

×××

Már itt vagyok a háza előtt pontosabban a kapu előtt állok, de félek becsengetni. Tekintve hogy mi minden történt a múltban.

Az emlékeimet és kétségeimet eloszlatva megnyomtam a kis csengő alakú gombot a kapun. Erre a kb 1 perccel később kinyílt a bejárati ajtó és kilépett rajta ő, hatalmas mosollyal a száján, egykori "szeretőm" már ha nevezhetem így. Foggalman sincs róla hogy mit akar megbeszélni, de inkább letudom most mint később.

-Nem jössz be? Nyitva van. -kiabált oda nekem zsebre tett kézzel. Kinyitottam a kaput majd beléptem rajta és becsuktam magam után. Majd oda mentem hozzá.
-Sziaaa. -szólt nyájasan hozzám majd meg ölelt. Vagyis csak ölelt volna ha nem tolom el magamtól.
-Csak semmi érzelgés. Mit akarsz mondani? -kérdeztem hidegen míg komoly arccal össze fontam magam előtt a karjaim.
-Gyere be. -mondta szemforgatva majd bemet az ajtón én pedig utána mentem s hirtelen eszembe jutott a sok régi emlék.
majd bement az ajtón