Fake Love (Taehyung fanfiction)

1.rész - Megtörtént

-Ezek azok az akták, amikkel foglalkoznod kell - mutatott rá a főnökasszony egy halom papírra az íróasztalán - Mindegyikhez kell információkat gyűjtened és minden rajta kell legyen ezen a pendriveon. Az egészre kapsz három munkanapot, mert fontos. Megértetted? - nézett mélyen szemeimbe.
-Megértettem asszonyom. Máris nekilátok - hajoltam meg mélyen, majd már el is siettem az irodám fele.
Úgy szorítottam magamhoz az iratokat, mintha az életem múlna rajtuk. Ha egyet is elveszítek a főnökasszony kicsinál. Kis szerencsétlenkedés után sikerült kinyitnom az ajtót, amin ott virított két név. Ah Yiseo és Jung Hoseok. Én gyűjtöm az információkat, ő pedig hackel. Azóta dolgozunk együtt, amióta előléptették és velem tették egy csapatba. Ennek már nagyjából három éve, szóval egy egész jó párost alkotunk egyïtt. Most viszont a kis helyiségben nem volt egy teremtett lélek sem, csak egy kis fecni hírdette, hogy járt itt valaki. Lepakoltam az aktákat és azonnal ujjaim közé zártam, hogy elolvashassam a ráfirkált szöveget.

"Taehyunggal és Jungkookkal vagyok ma küldetésen. Ki kell iktatnunk egy Nan Songho nevű bankárt. Amilyen gyorsan csak tudsz derítsd ki róla a lehető legtöbb és legpontosabb adatot. Minden fontos lehet. Küldd majd el őket nekem üzenetben! Siess!
~Hoseok~"

Vajon miért lehet mindez ennyire fontos? Habár már igazán megszokhattam volna, hogy itt akár a legapróbb kiszivárgott szófoszlányok is sorsdöntőek lehetnek. Elővettem az évek alatt kissé megkopott noteszemet és miután levettem róla a számkódos zárat bele is kezdtem a kutatásba. Számbavettem az eddigi dolgokat, amiket tudok róla és munkámba belemerülve kezdtem el böngészni.

Név: Nan Songho
Életkor: 21 év
Születési hely: Szöul, Dél Korea
Születési idő: 1997.6.24
Nemzetiség: dél koreai
Foglalkozás: bankár
Csillagjegy: rák
Magasság: 1,80 m
Testsúly: 68 kg
Családi állapot: nőtlen

Már szemeimet is forgattam a rengeteg dögunalmas és haszontalan szótömeg láttán. Kit izgat az, hogy egy férfi hány kilós és milyen magas? Mindegy. Ha Hoseoknak ez kell, akkor én megadom neki. Most pedig jöhet az érdekesebbik fele. A magánéletben való turkálás. A lehető legkevésbé sem zavar, hogy ezzel megsértem egy egyén jogait. Míg nem kell megölnöm senkit, addig nagyon szívesen elvégzek bármilyen rám bízott feladatot. Az pedig nem az én hibám, hogy alig néhány kattintásra van tőlem minden amire csak szükségem lehet. Halk zenét kapcsoltam és úgy kezdtem el olvasni az életéről szóló információkat.

"Nan Songho egy befolyásos, gazdag házaspár második gyereke. Van egy bátyja és egy húga, valamint még a nagyszülei is élnek. Általános iskolai eredményei nem igazán voltak kiemelkedőek, gimnazista korában feltornázta őket és jelenleg egy jogi egyetemen hallgató. A szüleivel tizennyolc éves kora óta nem tartja a kapcsolatot és többször keveredett már bele rendőrségi ügyekbe is amelyek többek között ittas vezetésből, drogcsempészetből, gyilkossági kísérlettel való gyanusításból álltak. Végül az összesben ártatlannak minősítették bizonyítékok hiánya miatt."

Szóval anyuci pici fia megelégelte a szent életet és rosszfiú lett. Kezd az egész érdekes lenni. Amikor azt hittem, hogy már semmivel nem tud meglepni, akkor megakadt a tekintetem egy cikken. A biztonság kedvéért fussuk át ezt is.

"2015. március 12-én hunyt el Nan Byungho, cégvezető. Szülei találtak rá ilsani lakása második emeletén. A rendőrök dulakodásra utaló nyomokat találtak a helyszínen és az áldozat fojtogatás miatt halt meg. A fő gyanusított Nan Byungho öccse, Nan Songho, de egyelőre nem tudunk több információval szolgálni."

Hirtelen úgy éreztem magam, mintha valaki pofonvágott volna. Pontosan tudtam, hogy ez nem a cikk miatt történt, ugyanis legutóbb akkor éreztem ehhez hasonlót, amikor Namjoon kishíján meghalt. Remélem minden rendben van Taehyunggal, Hoseokkal és Jungkookkal. Mostmár biztos vagyok benne, hogy egy neméppen kispályás bűnözővel van dolguk és már a megbízó kilétét is selytem. Előkaptam a mobilom és elküldtem minden adatot erről a bankárról, majd már kissé nyugodtabbam hátradőltem a székemben. Rápillantottam a faliórára, ami délután két órát mutatott. Ennyire eltelt az idő egy kis keresgéléssel? Belekortyoltam a már teljesen kihűlt kávémba és kinyitottam egy Andy Watson névre szóló aktát, amire azt firkantották, hogy "Célpont". Egyetlen kép volt benne, amin egy fekete hajú lány mosolygott. Ahogy elnéztem viszonylag alacsony és vékony, szóval semmi különleges nincs benne. Mondjuk azok a kékeszöld szemek nagyon szépnek tűnnek. Összerezzentem ahogy a telefonom hangos zenélésbe kezdett és megjelent a főnökasszony neve.
-Yoboseyo! - szóltam bele a készülékbe.
-Azonnal gyere az irodámba! Taehyung megsérült - ahogy kimondta a szavakat már le is tette.
Hirtelen fogott el a szédülés és lassan, de biztosan éreztem ahogy a pánik eluralkodik rajtam. Szó szerint kicsaptam az iroda ajtaját és rohanni kezdtem. A szívem dübörgött a mellkasomban és a nagy siettségben még egy képet is levertem a falról. Tudtam, hogy valami nincs rendben, de miért kellett pont ő megsérüljön? Ezúttal kopogás nélkül rontottam be KT-hez, de rögtön meg is torpantam az odabent uralkodó káosz miatt. Taehyung az asztalon feküdt halkan nyöszörögve, Jungkook az egyik sarokban összekuporodva tépkedte barna tincseit, Hoseok és Namjoon a főnökkel beszélgettek, a többiek pedig az éppen szenvedőnek próbálták enyhíteni a fájdalmát és a vállából szivárgó vörös folyadékot. A térdeim remegésbe kezdtek ahogy orromat megcsapta a vér mámorítóan fémes illata. Akaratlanul is a múltban elkövetett gyilkosságaimra gondoltam és hogy vajon milyen érzés lenne, ha újra megölnék valakit. Megráztam a fejem és az egyre rosszabb állapotban lévő legfiatalabb elé guggoltam. Látszott rajta, hogy sírt.
-Mi történt Jungkook? - simogattam meg a hátát.
Egész testében reszketett mint a nyárfalevél és olyan görcsösen szorongatta fekete ingjének alsó részét, hogy elfehéredtek az ujjai. Fél. Amennyire óvatosan csak tudtam megfogtam az egyik kezét és egy aprócska puszit leheltem a homlokára.
-Kérlek! Mondd el, hogy mi történt? Ki lőtte meg Taehyungot? - néztem mélyen a szemeibe.
-Én voltam - zokogott fel hangosan.