Fake Love (Taehyung fanfiction)

4.rész - A megtorlás

Teljesen összetörve ücsörögtem az ágyamon és bámultam a fehérre mázolt falakat. Hát így kell viselkednie egy apának a lányával? Ezt érdemlem én? „Te pedig túlságosan normálisnak tűnsz ahhoz, hogy ő legyél”. Borzalmas kínokkal ajándékozott meg engem abban a pillanatban amikor elküldött a házunkból és most mintha újra megforgatta volna bennem a kést.
Tudatom leghátsó sarkában, valahol mélyen érzékeltem azt, hogy a telefonom üzenetjelző hangja megcsendül, de nem volt erőm megmozdulni. Kezeimet és lábaimat ólomsúlyúnak éreztem. Még a levegő is égette a torkomat, ahogy belélegeztem. Minden körülöttem lévő tárgyat mintha filmből szemléltem volna. Nem vagy ura a saját életednek. Te csak egy külső szemlélő vagy, aki annyira fogyatékos, hogy nem mer közbelépni. Mozdulj már meg az istenért és ölj meg valakit!
-Kussolj! – tapasztottam rá kezeimet a füleimre.
Úgy sem fogom tudni eltüntetni vagy kiszűrni ezeket a nyavalyás belső hangokat. Rosszabbak mint az élősködők. Összerezzentem amikor megéreztem egy kezet a vállamon és szorosan összezárt szemeim azonnal ki is pattantak.
-Jól vagy Kicsim? – cirógatta meg hüvelykujjával az arcomat az előttem guggoló Taehyung, ám kérdésére válaszolni nem tudtam volna a szemeimet maró könnyek és az elszorult torkom miatt – Megint hangokat hallasz? – erőtlenül bólintottam néhányat és megpróbáltam elveszni a hatalmas keze nyújtotta biztonságérzetben – Akkor viszont történt valami. El szeretnéd nekem mesélni?
Néhány másodpercig viaskodtam saját magammal, végül csak megráztam a fejem. Majd elmondom neki, ha úgy érzem, hogy képes leszek rá. Halovány, kissé szomorkás mosoly jelent meg az arcán és egy apró, szeretetteljes csókot lehelt az ajkaimra mielőtt felállt volna.
-Menjünk, mert a főnökasszony már vár minket – kezdett el kezemnél fogva óvatosan húzni a közös szobánk ajtaja fele, ám én csak egy kérdő pillantást lövelltem felé – Nem kaptad meg az üzenetet? Állítólag van egy megoldás arra, hogy Jungkook életben maradjon és erre csak a mai feladat végrehajtásakor jött rá Namjoon.
A megkönnyebbülés apró hullámai elkezdték lassan ellepni szívemet és habár még mindig rosszul éreztem magam ez most kiegészült egy egészen pici boldogsággal, habár túlságosan nagy csend honolt mindenütt. Se egy ajtócsapódás, se egy beszédfoszlány, de még csak az utca zajai sem hallatszottak el ideáig. Vihar előtti csönd.
Taehyung belökte a tágas iroda ajtaját és maga előtt beterelt a főnöknő asztala elé, ahol már mindenki minket várt. Yoongi Namjoonnal beszélgetett éppen valami fontosnak tűnő dologról, Jimin csendben figyelőzött, Hoseok a főnökasszony számítógépén babrált valamit, a maknae pedig zavartan bámult ki a fejéből.
-Örülök, hogy itt vagytok – intett közelebb minket magához Ms. Turner.
Közelebb is léptünk és gyorsan meghajoltunk tiszteletünk kifejezése képpen. A feszültség szinte kézzelfogható volt a helyiségben, viszont az én figyelmemet egyáltalán nem kerülte el a főnökasszony szája sarkában megbújó apró mosoly. Valamire készül. És az valakinek nagyon fog fájni.
-Azért hívtalak ilyen hirtelen ide titeket, hogy megvitassunk egy a Jungkook ügyében felmerült lehetséges opciót – az asztalra könyökölt és összekulcsolt ujjaira helyezte az állát, így méregetett minket – Először is szeretnélek titeket megkérdezni egyesével arról, hogy szeretnétek-e azt, hogy Jungkook életben maradjon. Nem csak szimpla igenre vagy nemre vagyok kíváncsi. Észérvekkel álljatok elő és próbáljatok meggyőzni engem. Kezdjük Taehyunggal, hiszen te vagy a sértett fél – biccentett a mellettem álló fele, aki rögtön összerezzent a rá szegeződő jeges tekintet láttán.
-Mindenképpen élnie kell! – szólalt fel a lehető leghatározottabb hangon – A csapatunk szerves részét képezi már eléggé rég óta és hiába hibázott egy hatalmasat, ettől ő még ugyanúgy a legjobb barátom marad.
-Én is kiállok ez mellett – tette rá a kezét Jin a „vádlott” vállára – Ő már hozzánk tartozik és velünk is fog maradni bármi is legyen az a bizonyos másik opció.
A többiek szavára már nem is igazán volt szükség. Némán kommunikáltunk egymással és úgy döntöttünk, hogy tettekkel is bebizonyítjuk azt, hogy itt most nincs szó semmiféle mellébeszélésről. Én indultam el először Jungkookhoz és olyan szorosan öleltem magamhoz, ahogy csak bírtam. Mindenki követett engem és egy hatalmas csoportölelés lett a kezdeményezésem végeredménye, amelynek közepén ott állt a mi kis, könnyes szemű maknaenk.
-Eleget láttam. Felvázolom akkor a második lehetőséget – úgy rebbentünk szét, mint egy ijedt madárraj és mindannyian gyorsan visszálltunk a helyünkre – Ma egy eléggé rendhagyó feladatot kellett Namjoonnak és Hoseoknak végrehajtania. Egy fiatal egyetemistát akart megöletni a saját apja viszont egy picit érdekesen alakult a végrehajtás. Mint kiderült ez a fiú szinte tökéletes mása Jungkooknak. Most nyugodtan megkérdezhetitek, hogy itt mégis hogy jön be a képbe ez a feloldozásos dolog – a hangja valahogy furcsán nemtörődömnek tűnt, amihez egyikünk sincs igazán hozzászokva – Beszéltem annak a bizonyos egyetemistának az édesapjával, aki beleegyezett abba, hogy a holttestet felhasználjuk, mint Jungkookot. Eljátsszuk a maknae halálát azért, hogy a munkájára koncentrálhasson.
-Dehát abba Andy bele fog rokkanni. Soha nem szakadtunk még el egymástól és egymásnak nyújtottunk támaszt mindvégig – hallottuk meg Kook kissé erőltetett hangját.
-A lehető legkevésbé sem érdekel, ugyanis nem fogom megtorlás nélkül hagyni azt, amit tettél – ekkor ült ki teljes egészében a főnökasszony arcára az a semmi jót nem ígérő, ördögi vigyor, ami miatt én már azóta feszengek, hogy ide beléptünk – A te büntetésed pontosan az lesz, hogy Andy minden egyes lépéséről tudni fogsz. Ha közvetlenül nem is, de végig fogod nézni ahogy összeomlik és a lelke millió apró darabra törik a te „halálod” miatt. Ha minden úgy fog elsülni ahogyan azt elterveztem, akkor ő is fogja megtalálni a holttestet a szobádban. Még egy beépített emberem is van. Mindannyian ismeritek Suwoongot, akit nagyjából fél éve elbocsájtottam – bizonytalanul bólogattunk néhányat, hiszen nagyon jó barátunk volt - Most csak azért vettem vissza, hogy megkeserítse az iskolában Watson kisasszony életét. Tudjátok, testi és lelki bántalmazás, meg ezekhez hasonlók – úgy beszélt arról a szegény lányról, mintha valami féreg lenne, akit simán el lehet tiporni, és habár eddig én sem igazán szívleltem őt, most már kezdem sajnálni amiért ilyen sorsra fog jutni – Amikor pedig már úgy érzem, hogy túl messzire ment, akkor Jimin meg fogja ölni Sut. A földi poklot fogod átélni azért, mert megsebesítetted az egyik társadat, és ez iránymutatásul szolgál a többieknek is, hogy soha ne tegyenek ehhez hasonlót.
Kissé félve sandítottam Jungkook fele, akinek reakciója nem maradt el. A vállai némán rázkódtak és hiába próbált meg erősnek tűnni néhány könnycsepp előbuggyant a szeméből. Tényleg nagyon szeretheti azt a lányt, ha sír is miatta. Ez viszont most még az én szememmel is nagyon kegyetlen húzás volt a főnökasszonytól. Nem tudtam, hogy létezik egy ilyen ördögi oldala is.
-Yiseo és Jungkook! Ti most elmehettek. A többieknek pedig kiadom az új feladatot – intett fejével az ajtó fele.
Egyetlen további szó nélkül hajoltam meg és húztam ki a könyökénél fogva a némán zokogót a folyósón uralkodó napfénybe. Hogy fogja mindezt kibírni? Talán mégiscsak jobb lett volna, ha meghal. Akkor nem kellene majd ennyit szenvednie.