A Holtak Királyának húga? (Hellsing fanfiction) [BEFEJEZETT]

Chapter 1

*Még aznap este, valakinek a szemszöge*

      Hol vagyok? Mi történt? Hol van a bátyám? Gondoltam magamban, és lassan kinyitottam a szemem. Fákat láttam magam körül. Éjszaka volt. Lassan felültem, de akkor egy éles fájdalom nyílalt a jobb vállamba. Volt egy szúrt seb rajta. A testemen mindenhol horzsolások, és karcolások voltak. A ruhám cafatokban. Hirtelen bevillant, hogy mi történt eddig.

      Már emlékszem! A bátyám visszatért a halálból, és vámpírrá változtatott... De aztán megjelentek azok a falusiak, és... Menekülnöm kellett. Megsebesültem... Beleugrottam egy folyóba, és bevertem a fejemet. Gondoltam végig magamban. Csak most döbbentem rá, hogy a folyóparton vagyok, és csurom víz vagyok. A bátyám kardja mellettem hevert a fűben. A fájdalom még mindig kínzott, ezért letéptem egy darabot az így is eléggé szakadt, cafatokban álló ruhámból, és valahogyan bekötöztem a sebet. A torkom ki volt száradva, kaparta a vérszomj. Felálltam, hogy keressek valamilyen állatot, aminek ihatok a véréből. Rátaláltam egy alvó nyúlra, gyorsan megfogtam, és éles agyaraimat belevájtam. Furcsa volt a vér íze, de jobban éreztem magam tőle. Éreztem, hogy a sebem lassan kezd begyógyulni. De ennyi nem volt elég. Ember vér kellett. Hamarosan fel kel a nap, és még előtte találnom kell egy embert. Elindultam valamerre az erdőben. Szerencsére elértem egy vadászházhoz. Kint a kutya fel kelt, és ugatni kezdett. A vadász pár perccel később kijött megnézni, hogy házőrzője miért ugat. Mikor meglátott, rögtön odasietett hozzám.

- Kisasszony! Önnel meg mi történt? Kérem jöjjön be. - mondta kedvesen, ami meglepett. Bólintottam, és követtem a házba.

      Remek. Nem sejti mi vagyok. Gondoltam magamban.

- Kérem foglaljon helyet. Mindjárt hozok egy kis vizet. - mondta, és felment egy lépcsőn.

A házban volt minden, ami szükséges az erdőben való túléléshez. Egy falra puskák, trófeák voltak felaggatva. Leültem egy székre. A vadász pár perccel később visszatért egy pohár vízzel, és egy pokróccal. A pokrócot rám terítette, és a kezembe adta a vizet. Köszönésként bólintottam, és belekortyoltam a vízbe. A vadász hozott magának egy széket, és leült velem szemben. Úgy harminckét éves lehetett. Magas volt, bajusza, barna haja, és barna szeme volt.

- Mondja, kisasszony, mi történt magával? - tette fel a legelső kérdést. Nem kéne elárulnom az igazat, ezért kitaláltam egy hihető történetet, ami illet a jelenlegi állapotomhoz.

- Éppen kimentem este lovagolni, amikor rablók jelentek meg a fák közül... Legalább egy tucatnyian voltak. Kés és fegyver volt náluk. Megölték a lovamat, engem megsebesítettek a jobb vállamon, és megkötöztek... Sikerült kiszabadulnom a fogságukból, és elmenekültem, de üldözőbe vettek... Folyamatosan a nyomomban voltak, amíg el nem értem a folyóig. Beleugrottam, de a sodrás túl nagy volt, és a sérülésem miatt nem tudtam kiúszni a partra. A sodrás egy kanyarnál a víz alá rántott, és beütöttem a fejemet... Mire magamhoz tértem, már a folyó egyik partján voltam. Elindultam az erdőben, hogy keressek egy falut, vagy egy házat, ahol segítséget kérhetek. És most itt vagyok. - mondtam szaggatottan, mintha még mindig meglennék rémülve. A történet nagy része igaz volt, csak egy-két részlet nem.

- Értem. Esti rablótámadás. Biztosan rettenetes lehetett. De ne aggódjon. Maradjon nálam pár napig, amíg rendbe nem jön. Aztán elviszem a városba. Kér esetleg egy kis meleg levest? - kérdezte kedvesen.

- Igen. Az jól esne. Köszönöm. - mondtam.

- Nincs mit. - mondta, és felment a lépcsőn. Hangtalanul felálltam, kihúztam a kardomat a hüvelyéből, és elrejtőztem egy sötét sarokban, készen állva a lecsapásra. Pár perc múlva megjelent a vadász.