A Holtak Királyának húga? (Hellsing fanfiction) [BEFEJEZETT]

Epilogue

*Lina szemszöge*

- Walter. - mondtam.

- Walter! Tényleg te vagy az, Walter?! - kérdezte Sir Integra. 'Miért ne lenne? Lehet, hogy most fiatalabbnak néz ki, de bárki megmondhatja, hogy ő Walter.' Gondoltam magam és ökölbe szorítottam a kezeimet.

- Szemét. A halottak csak szemetek. Semmi okunk gyászolni a szemetet. Nem igaz, Integra? - kérdezte Walter.

- Walter-san! Mégis mit tettek-? - mondta volna végig Seras, de félbeszakítottam.

- Semmit nem tettek vele azok a nyomorult nácik! Hagyta, hogy vámpírrá változtassák! Mocskos áruló! - mondtam dühösen.

- Oya, oya. Megváltoztál, Angelina-san. Máskor nem viselkedtél így. - mondta Walter.

- Nem én vagyok az, aki megváltozott, hanem te. Áruló. Mikor először megláttalak, sejtettem, hogy valami nem stimmel veled. És láss csodát, igazam lett! - mondtam.

- Jók a megérzéseid. - mondta Walter.

- Jah. És abban is, jó vagyok, hogy hogyan büntessem az olyan árulókat, mint te! Számtalan kínzási ötlet van már a fejemben! Egy székhez kötöznélek szöges drótokkal, letépném az összes körmödet és forró vizet öntenék a nyers húsodra! Hallgatnám a sikolyaidat! Vagy egyesével levágnám az ujjaidat amíg egy sem marad! Vagy elkezdeném lefejteni a bőrt és a húst a csontodról szép lassan, hogy minél többet szenvedj! És ez még csak a móka eleje! Nagyon sokáig tudnék rajtad szórakozni, míg nem könyörögsz a halálodért. Oh a halálod! A halálod hosszú, szenvedéssel teli és fájdalmas lesz! Nem, még annál is rosszabb! - mondtam egy ördögi mosollyal az arcomon, elsötétült tekintettel.

- Hátborzongató ötletek. - mondta Walter.

- Sok mindent nem tudsz a Grófkisasszonyról, Walter. Apánk legjobb kínzó mestere volt. Bárkiből képes volt kiszedni azt az információt, amit akart. A kedvence az árulók büntetése volt. Igazi Dracula. És egy Dracula soha nem bocsát meg egy árulónak sem. - mondta Alucard.

- Hadd kínozzam meg! Úgyis régen volt ilyenben részem! - mondtam egy ördögi mosollyal az arcomon. Alucard a vállamra tette a kezét.

- Nem teheted meg, Angelina. A szörnyetegeket csak emberek ölhetik meg, és már te sem vagy ember. - mondta.

- Tsk! Kit érdekel? És pont te beszélsz? - vágtam vissza. Váratlanul egy Zeppelin jelent meg és leszállt előttünk.

- Mily' csodás egybejövetel! Soha nem gondoltam volna, hogy Alucard-nak van egy húga, aki tisztára pont ugyanolyan, mint ő maga. Csodás! Angelina gróf kisasszony, ha nem tévedek, igaz? - hallottuk meg az Őrnagy hangját, majd folytatta. - A Hellsing végre ténylegesen is az ellenségem lett. Egy hatalmas erő, amit le kell győznöm. Az én csodálatos nemezisem... A sors kiosztotta a lapokat. Jöjjetek! Kezdődjön a játszma! - mondta az Őrnagy, mire a léghajó ajtaja kinyílt és egy macska füles fiút vettem észre a bejáratnál. Sir Integra arrafelé fordult, majd elindult.

- Menj csak! Menj és öld meg! Tipord el és vess véget ennek! - szólt utána Alucard.

- Úgy lesz. Eltiprom. - állt meg e két mondat erejéig Sir Integra.

- Seras, menj vele. Szükség lesz ott rád. - parancsoltam, mire meglepődött, de bólintott.

- R-Rendben... Walter-san! Köszönöm mindent, amit értem tett! Minden jót kívánok! - mondta Seras, mire az említett meglepett arcot vágott, majd halványan elmosolyodott.

- Viszont. - mondta halkan.

- Siess! - szólt rá Sir Integra a draculina-ra.

- Igenis! - ment utána Seras. Sir Integra megállt, majd kivonta a kardját és kinyújtotta oldalt a karját.