A Holtak Királyának húga? (Hellsing fanfiction) [BEFEJEZETT]

Chapter 4

*Lina szemszöge*

Sir Integra megkért, hogy menjek az irodájába ha jobban vagyok. Most oda tartok. Miután magamhoz tértem, még egy napot pihenéssel töltöttem. Megálltam a nagy fa ajtó előtt, és bekopogtam.

- Gyere be. - hallottam meg Integra hangját, és bementem.

- Alucarddal ellentétben te tudod, hogy az ajtón kell bejönni. - jegyezte meg az asztalánál ülve. Walter ott volt mellette.

- Mondta, hogy jöjjek ha már jobban vagyok. - mondtam. Rá gyújtott egy szivarra.

- Igen azt mondtam. Van pár dolog amit meg kell beszélnünk. Először is. Mivel már a Hellsing Szervezet tagja vagy, követned kell a parancsaimat. Walter majd ad neked hozzád illő fegyvereket, és egyenruhát. Ezek után szeretném, ha bemutatkoznál a többieknek. Ha valamire szükséged lenne, kérd meg Waltert. - mondta Integra.

- Értettem. - mondtam.

- Kisasszony. Az új koporsója nem rég érkezett meg. Kérem fáradjon velem a fegyvertárba. - mondta Walter. Bólintottam, és mentem utána.

- Mondja, milyen tapasztalatai vannak a fegyverhasználattal kapcsolatban? - kérdezte Walter útban a fegyvertárhoz.

- Hát... Kicsivel több, mint 500 éve megtanultam vívni, és azóta nagyon sokat fejlődtem benne. Jó vagyok a tőr, kések, és egyéb éles tárgyak használatában. De természetesen tudok pisztolyt is használni, meg puskákat. És még sokféle gépfegyvert. Volt rá elég időm kitanulni őket az évek során. - mondtam.

- Hmm. Értem. Ez egy elég széles tapasztalati kör. És melyik használatában a legjobb? Van kedvence? - kérdezte Walter. Elgondolkoztam. Megálltunk egy hatalmas ajtó előtt.

- Minden esetre válassza ki az Önnek legjobban tetszőt. - mondta, és kinyitotta az ajtót.

Beléptem rajta, és alaposan körülnéztem. A fegyverraktár hatalmas volt. Egyik oldalon mindenféle erősségű, nagyságú, és súlyú lőfegyverek sorakoztak a falon, és asztalokon. A másik oldalon sokféle nagyságú, súlyú, és formájú kardokat, tőröket, dobó késeket, késeket, és régebbi stílusú puskákat, és pisztolyokat láttam. Velem szemben mindenféle golyóálló mellények, meg egyéb védelmi felszerelések voltak. Ez maga volt a mennyország számomra.

- Úristen!! - mondtam izgatottan, csillogó szemekkel, és mint valami megszállott, gyorsan odarohantam a lőfegyverekhez, és csurgattam rájuk a nyálamat, úgy néztem őket. Aztán a kardokhoz futottam, és azokon is végig futtattam a szememet.

      Istenem! Hogyan tudhatnék választani?! Túl sok jó cucc van itt.

- Jó látni, hogy ennyire érdekelt vagy a fegyverekkel kapcsolatban. - szólalt meg Alucard előjőve az árnyékból. Viselte a kalapját, és a napszemüvegét.

- Az nem kifejezés! Nem tudok választani lőfegyver és kardok között. - panaszoltam.

- Akkor miért nem választasz mindkettőből? - kérdezte Alucard.

- Igazad van. - mondtam, és Walter felé fordultam. - Lehet? - kérdeztem kiskutya szemekkel bámulva őt. Sóhajtott egyet.

- Igen, Kisasszony. - mondta Walter.

- Tényleg? Walter, annyira köszönöm! - mondtam, és visszatértem a válogatáshoz.

Elvettem egy katanát, nagyon éles volt. Elvettem még rengeteg dobókést, egy tört, aminek a külseje nagyon megtetszett. A másik oldalról kis pisztolyokat, amiket rálehet erősíteni a kabát belsejébe. Valamit nagyon hiányoltam, de nem tudtam megmondani, hogy mit. Aztán ránéztem Alucardra és rögtön eszembe jutott.