A Holtak Királyának húga? (Hellsing fanfiction) [BEFEJEZETT]

Chapter 3

*Seras szemszöge*

      A Mesternek van egy húga? Mindvégig volt, és nem mondta el! Bár amit hallottam Lina-santól, az alapján a Mester halottnak hitte. Emellett nem tudok szinte semmit a Mester múltjáról. Majd ha magához tér, akkor beszélgetnék vele. Gondoltam magamban.

Lina-sant már elhoztuk a főhadiszállásra. Még azután is eszméletlen, hogy a Mester és Sir Integra elzárta az erejét. Végül is ő is olyan, mint a Mester, nem csak egy gyenge Draculina, mint én. Jelenleg Lina-san szobájában vagyunk. Furcsa módon nem egy koporsóban hanem egy rendes ágyban alszik.

      Nem úgy volt, hogy a koporsóját is hozzuk magunkkal? Gondoltam magamban. Jobban megnézve Lina-sant, nagyon hasonlítanak a Mesterrel, legalábbis külsőleg. Azt nem tudom, hogy a személyiségük is hasonló-e. Amikor kimentünk a szobából, odamentem a Mesterhez.

- Mester! - szólítottam meg. - Ugye minden rendben lesz Lina-sannal? Már egy hete itt van, és még mindig eszméletlen. - mondtam.

- Természetesen minden rendben lesz vele. Ahelyett, hogy érte aggódnál, állj készenlétben a Millennium következő lépésének megakadályozásához. - mondta a Mester.

- I-Igenis, Mester! - mondtam. Ezután eltűnt. Gondolom a szobájába ment.

*Alucard szemszöge*

Lementem a szobámba, és leültem a székemre. Nem tudtam le nyugodni. Túl gyorsan történt minden. Most a vértől sem tudném megnyugodni. '

      Angelina... Még mindig hihetetlennek tartom, hogy életben van. Ráadásul most a Hellsing Szervezet szolgálatába áll. Még aznap este elzártuk Integrával az erejét. Még nem ébredt fel. Pedig már egy hete, hogy itt van. Ha magához tér, lesz pár kérdésem neki. Gondoltam magamban.

*Álom, Lina szemszöge*

Itt állok a Dracula Kastély előtt. Mindenfele lángok. Az ég felé törő lángok. Az egész kastélyt beborítják. Kiáltozásokat, sírást, és halálsikolyokat hallok. A szolgálók mind meghalnak. Emberek állnak a bejárat előtt, és égő fáklyákkal fokozzák a tűz terjedését. Mindenki szenved. Én meg csak állok és végig nézem ezt a pusztítást. Lerombolják az otthonomat. Az őseim otthonát. Az örökségünket. Minden lángokban. A kastély, az udvar, a kert, az emberek. Minden ég. Körülöttem véres hullák, amikbe vasvillák, és egyéb fegyverek vannak beágyazódva. Látom magam előtt Vincentet, amint próbálja kimenekíteni a lángok közül Elizabethet. Mindkettőjüket sérülések borítják. Vincent kiállt valamit felém. De a hangja nem ér el hozzám. Nem hallok semmi mást, csak a tűz pusztító hangját, és a kiáltásokat segítségért. Az arcomról kétoldalt folynak le a véres könnyek. Gyenge vagyok. Nem teszek semmit. Mit is tehetnék. Valaki megragadja a karomat. Feléje fordulok, és a bátyámat látom. Beszél hozzám. Nem hallom. Hirtelen körülöttem minden csendes lett. Csak a csend. Próbálok a szájáról olvasni, de nem sikerül. A bátyám próbál magával vinni, de meg sem moccantam. Nem tudtam mozdítani a testemet. Visszapillantottam az égő kastélyunkra. Vincent még mindig utánam kiáltozik, közben Elizabeth sikeresen kiszabadult. De nem jutott messzire. Az emberek, akik ezt az egészet okozták, pár perc után megölték. Rögtön utána az egyik megsebesítette Vincentet egy vasvillával. Kiáltani akartam, de nem jött ki hang a torkomon. A bátyám már nem volt mellettem. Visszament, hogy elintézze azokat az embereket. Bement az égő kastélyba, és többet nem láttam. Körül vették a lángok. Aztán engem is utolértek.

*Álom vége, Lina szemszöge*

- NEEEEE! - kiáltottam fel. Folyt rólam a víz, és gyorsan vettem a levegőt.