Or

Második

Valami ragadós belecsapódott az arcomba. A ragadós valaminek fémes szaga volt. Ekkor esett le, hogy az a valami vér.
-Robin!-kiáltott Shinohara.
-Igen!-válaszoltam. Kiugrottam az autóból, majd az épület felé vetettem magam. A quinque-m szélsebesen forgott, amerre csak intettem vele. A testek ami az útjába kerültek, darabokban szálltak szanaszét. Odahaza nem véletlenül hívtak Lost Soul-nak. Még a csapattársaim is féltek tőlem. De Shinohara más. Hiába hallott rólam akármit, mindig mosolyogva üdvözölt. Legalábbis ezen a héten igen. Nem tudom, hogy továbbra is ez lesz-e. Mellettem egy furcsa dal hangzott fel.
-Good mor- dalolta, miközben őrült módjára kaszabolta a ghoulokat.-ning!- vágott egy utolsót, majd felém fordult és mondani akart valamit, de... végül nem mondott.
-Juuzou!-hallottam Shinohara hangját.
-Igen, Shinohara-san?-dalolta olyan furcsa módon ismét.
-Gyere csak ide...-intette magához. Akkor hát, ő lenne az a bizonyos Juuzou Suzuya...
-Amon! Mire várunk?-kocogtam oda a nyomozó társamhoz.
-Neked is feltűnt, hogy megállt a levegő mi?-szólt.
-Igen-bólintottam.- Mint a vihar előtti csend, ha nem tévedek.
-Bizonyosan-azzal sóhajtott egyet, majd elsétált.- Megyek iszok egy kávét. Nem jössz?-nézett vissza.
-Inkább most kihagynám...-intettem neki.
-Jó, akkor...-ezzel visszafordult, és kényelmes tempóban elsétált. Most hogy így nézem, jó nagyra nőtt... Hallottam, hogy Akira apja volt a társa. Mado... Valami piszok jó nyomozó volt. Legalábbis ezt mesélték nekem... Csupán megérzésből derítették ki ketten azt a rengeteg esetet, amiknek az aktáját a kezembe nyomták, hogy nézzem át, hogy képben legyek a munkájukkal. Két nap alatt végig olvastam, tanulmányoztam, és minden lényegeset elraktároztam az agyamban. És... most itt vagyok. Japánban... Az itt kapott első küldetésen... Haladok az árral. Ha-ha... Valami sivít. Körül nézek. A háztetőkön bordó csuklyás ghoulok. Az Aogiri. Na, basszus. I think, I'm going to die... Bye!
-Robiin!-hallom azt a dalolós hangot, miközben egy kagune kettéroppantja a koponyámat.