Or

Hetedik

Amikor visszamentem dolgozni, mindenki félrehúzódott. Féltek tőlem. Leültem az asztalomhoz, és elővettem a dupla húsos hamburgeremet, aminek az illatától összefolyt a nyál a számban. Jó nagyot haraptam, majd minden egyes részét jó alaposan megízleltem. Tudom, egészségtelen, de attól még rohadt finom. Yuki, az egyik nyomozótársam oda jött hozzám, leült a mellettem levő pótszékre, majd ő is ugyanúgy cselekedett: elővette az ebédjét és majszolta. Pár perc múlva kötetlen beszélgetésbe kezdtünk. Elmondta, hogy a többiek majd összecsinálták magukat, amikor megtudták, hogy félig ghoul vagyok. Ezen jót nevettünk. Elmeséltem, hogy mit történt azon a napon. Hogy meghalt az egyetlen barátom, Ty és hogy attól a naptól kezdve lettem ghoul.
-Ne már... Eddig nem is tudtad?-nézett rám elképedve.
-Nem. Fogalmam sem volt róla.
-Azta. Minket figyelmeztettek, de mi nem vettük komolyan, mert olyan normálisnak tűntél. Még én is azt gondoltam: a vezetőség biztos jól átvert minket, mert ez a lány nem ghoul. De ezek szerint nem hazudtak. Mindenkit lesokkolt az is, hogy a haverod hogy irtotta ki a ghoulokat, amik a fajtársai.
-Hát... Ty csak vissza akarta adni azt hiszem. Tudod, régebben megmentettem a barátnőjét, aki ember, so nincs semmi baj vele, a biztos haláltól. Egy másik ghoul még Amerikában vacsorázni akart volna belőle, de csak akart, mert segítettem Tynak kinyiffantani a ghoult.
-Azta. Nem semmi. Na, megyek, mert még van egy temérdek jelentés, amit meg kell írnom. Holnap ilyenkor? Ebéd?
-Nekem oké. Akkor jó munkát. Én is megyek bevetésre.
-Ó. Sok sikert.-azzal elment.
-Köszi. Te is éld túl a papírmunkát.
-Úgy lesz! Szia!
-Szia!-azzal elmentem átöltözni. Felvettem a múltkori nadrágomat és a felsőt. Ezúttal nem tudtam, hogy hova megyünk. Kimentem a központ elé hogy megvárjam a többieket. Nem sokára elkezdtek szállingózni.
-Robin... Ugye nem eszel meg?-nézett rám egy srác.
-De... Majd mindjárt kerítek kés és villát...-legyintettem, majd amikor megláttam a rémült képét, rájöttem, hogy nem esett le neki a poén.-Jaj, menj már... Míg van hamburger, hot-dog és hasonló egészségtelen kaja, addig nem bántok senkit, meg amúgy is ki nem állhatom a nyers húst. Hülye lennék embert enni.
-De ghoul vagy...
-Csak félig. És ez nagyot nyom a latban. Tudok emberi kaját is enni. Ha nem tudnék, akkor sem kezdenék el ölni. Elélnék én kávén is...
-Jó, de ha akarsz húst, én tudok adni...
-Előbb nem te kértél meg, hogy ne zabáljalak fel?
-Csak vicc. Neked megengedném, hogy megegyél...-vörösödött el. Mi a... Ez hülye!
-Te hülye vagy bmeg...-röhögtem fel.
-De komolyan mondtam!-sértődött meg.
-Persze, persze...-legyintettem.-Lényeg: soha semmilyen körülmények között sem lennék képes ember húst enni. Komolyan!
-Jó, oké... Akkor biztonságban vagyok?-nézett rám.
-Aham. Nagyobban nem is lehetnétek.
-Robin. Én bíztam benned...-szólalt meg az egyik csaj.
-Én is.
-Én is- ezúttal már mindenki mondta. Hát, úgy látszik, elfogadtak. Na, akkor újra is kezdtem az életem.