A Rémkirály rapszódiája. /Bevezető kötet/

V. fejezet

Mivel októberben járunk, a tetőn kissé hideg van.

- Seunghee-yah, te nem eszel? - kérdezte Nayeon.

- Diétázom. - felelte egykedvűen Seunghee.

Állítólag egy műkorcsolyázónak már 500 grammos túlsúlynövekedés is hatással van az ugrásainak minőségére.

- És te Jimin, ma is csak édességet eszel? - következő kérdésével ezúttal Jimin felé fordult.

- Én csak csokoládén is simán elélek! - jelenti ki két falat között.

Nem tudom, hogy ezt is csak "ártatlan bárány" karaktere miatt csinálja-e, de én még nem láttam őt édességen kívül bármit is enni.

- Taehyung meg... Még mindig telefonál... - Nayeon ezúttal rám emelte aggodalmas tekintettét.

A szünetekben mindig telefonálással vagyok elfoglalva.

- Uuh... Úgy tűnik megint egyedül kell ennem... - mondta Nayeon, miközben szomorúan bökdöste az evőpálcikájával ebédjét.

- Huuh... - fújtam ki egy jókora adag bennmaradt levegőt.

- Ah, már végeztél? - Nayeon lelkesen nézett fel ebédjéből.

- Kivel beszélgettél? - Seunghee számon kérően összefonta maga előtt karjait. Úgy tűnik, reggel óta nem javult a hangulata.

- Ne gondolj már egyből rosszra! A házvezető nőddel beszéltem.

- Házvezetőnő?

. Úgy van. - bólintottam. - Hamarosan te is találkozol vele, Szimpatikus ember.

- Oppa, mért keresel nekem házvezetőnőt? - nagyokat pislogva csücsörit, miközben enyhén oldalra dönti fejét.

- Papa kért meg rá. Szerinte nagy lesz a felfordulás, miután hazaérkeztél.

- Így már világos! Edzés miatt csak későn érek haza, de ha látom, majd köszönök neki! - kenyereit összecsapva visszatért arcára a szinte levakarhatatlan vigyor.

- Tahyung, a szüleid hol laknak?- mosolyogva fordult felém Nayeon.

- Samseongban.

- Huh? - Nayeon kissé meglepődöttnek tűnt. - És mért csak te laksz külön?

- Azért, mert így közelebb van az iskolához. Igaz, Oppa? - mielőtt válaszolhattam volna Seunghee gyors közbe szólt.

- Hát, elég nehézkesen kellek fel reggelente... - zavartan megvakartam tarkóm.

Ekkor Jimin a fülembe súgott.

- Haha... Inkább azért, hogy hazavihesd a lányokat.

- Eh? Mondtál valamit? - Nayeon kíváncsian figyelt minket.

- Mhm. - csóválta meg fejét. - Ez a csoki isteni! - kapott be még egy kockát.

Éppen azon gondolkoztam, hogyan leckéztessem meg ezután Jimin, amikor...

- Az ott? - reflexszerűen rámutattam egy ismeretlen lányra.

- Hmm? - Seunghee szemeivel követte kezemet.

- Wow... Milyen hosszú haja van... - ámuldozott Jimin a lányt méregetve.

Inkább dús, mint hosszú.

A lány felénk nézett. De nem szólt semmit. Illetve, mintha már egy ideje minket nézett volna. Egészen pontosan engem...

- Vajon ki lehet? Még sose láttam... - súgta körbe Seunghee fél szemével a lányt figyelve.

- Ez azért van, mert sose jársz be. - jegyeztem meg csak úgy mellékesen.

- Te ismered? - kérdezte Nayeon.

- Nem. - csóváltam meg fejem.

- Hmm... Talán egy alsóbb éves? - mondta Nayeon, mire Jimin izgatottan magasba emelte a kezét.

- Megvan! Rájöttem! Rájöttem! - izgatottan lóbálta magasba emelt kezét, mint egy kisiskolás.

- Mire? - nagyokat pislogva nézett Jiminre Seunghee.

- Arra, hogy ki ez a hosszú hajú lány! - válaszolta büszkén.

Ekkor ismét megcsörrent a telefonom.

- Oh, bocsi...

- Már megint a telefon... - Seunghee neheztelően fújt egyet.

- Ne kapd fel a vizet! Ugyanaz az ember hív, akivel az előbb beszéltem.

- A házvezetőnő? - virult ki azon nyomban.

Felvettem a telefont. A vonal másik oldalán egy idős hölgy hangja fogadott.

- Üdvözletem! Maga Oh Minhae-sshi, ugye?

Seunghee néha nagyon problémás tud lenni. Mióta gyerekkorunkban először találkoztunk, egyszerűen levakarhatatlan,..

- A suliban vajon csak nekem nincs még telefonom? - kérdezte inkább csak magától Nayeon. Halkan felsóhajtott.

- Végülis nálunk nem igen tartják be a szabályokat. - cinkos vigyorral az arcán vállon Seunghee vállon veregette Nayeont.

- Hé! Hadd mondjam már végig! - türelmetlenül tapsolt néhányat. Úgy tűnik Jimin nagyon szeretne arról a fekete hajú lányról beszélni.

Én közben néhány szót váltottam a házvezetőzővel, majd letettem a telefont.

- Hé... - valaki hátulról megszólított.

- Tessék? - amikor megfordultam egy hatalmas szempár pillantott rám a dús hajkupac résein át.

- Hazudtál, ugye?

- Hogy mi? - szemöldökömet összevonva értetlenül meredtem a másikra.

A szemei olyan tiszták voltak, hogy azt hittem beszippantanak.

- Azt mondtad, hogy szimpatikus ember, nem? - egy halvány mosolyt láttam szája szélén.

- És? Mit szeretnél ezzel mondani?

- Azt mondtad, hogy a házvezetőnő szimpatikus ember, de amikor másodjára telefonált azt kérdezted, hogy "Ön Oh Minhae-sshi, ugye?". - erre a kijelentése nem tudtam mit mondani, csöndben maradtam. - Szóval ez volt az első alkalom, hogy Oh Minhae-sshi házvezetőzővel beszéltél. De akkor mégis honnan tudtad, hogy szimpatikus ember? - megrökönyödtem, nem jutottam szavakhoz, de mégy így is fojtatta. - Vagyis amire ki akarok lyukadni az az, hogy először nem a házvezetőzővel beszéltél.

Ez a lány...

- Ah? Taehyung? Micsoda? - Nayeon értetlenül kapkodta a fejét kettőnk között.

- Huh? Huuh? - Seunghee nem sokat foghatott fel a helyzetből, nagyokat pislogva figyelte párosunk.

Ezek ketten még mindig nem értik miről van szó.

- Hallgassatok már meg végre! - Jimin türelmetlenül toporzékolt tovább.

Vagyis hárman..

- Nem igazán értem, mire akarsz utalni, de az aki a házvezetőnőt ajánlotta mondta nekem, hogy egy szimpatikus ember. - magyaráztam ki magam.

- Vagy úgy... - hajába túrva hátrált egy-két lépést.

Lehetséges, hogy ez a lány...

- Biztos, ő az új diák! - jelentette ki lelkesen Jimin azt, amire én is gondoltam.