A Rémkirály rapszódiája. /Bevezető kötet/

VII. fejezet

A délutáni matekórán váratlanul röpdolgozatot írtunk. És annak ellenére, hogy röpdolgozat néven fut, úgy tűnik van olyan fontos, hogy a továbbtanulásomat is befolyásolhatja.

- Ahhhh... De nehééééz! - Seunghee magába motyogott, miközben fejét ütögette.

A rejtélyes tanuló, Kim Sojun, a tölem jobbra eső padban ült. A testtartása tökéletes volt, a hátát kihúzva, megállás nélkül írt.

- Hé, Tae...! - Jimin a mögöttem lévő padban ült, megkocogtatva vállam suttogva hozzám szólt. - Az új osztálytársunk furcsa dolgot irkál a papírjára. - úgy tűnik Jimin pont rálát Sojun dolgozatára.

- És mégis mit? - vállam fölött rápillantottam.

- Nem tudom pontosan. Mintha "Királyság"-ot láttam volna leírva. - ráncolta szemöldökeit.

- Micsoda? - zavartan pislogtam rá.

Pedig ez nem történelem óra...

- Eh? Az ENSZ vs Én? Eh? - tágra nyílt szemekkel közvetít tovább.

- Mi van? Mégis miről beszélsz? - továbbra is értetlenül meredtem a fiúra.

- Nem én, hanem az új diák... - Jimin arca hirtelen megrándult. - Uwaa... Most meg mintha rajzolna valamit... - hajol előrébb, összeszűkült szemekkel figyeli Sojunt - Ah, egy pingvin? És nevet is ad neki... Perry? Speciális képesség: Államalapítás. - hajol vissza, megcsóválja fejét - Elég fura karakternek tűnik.

- Na most már engem is kíváncsivá tettél... - nyakamat nyújtogatva próbáltam meglesni, mit ügyeskedik szomszédom.

- Hé... - Sojun hirtelen rám nézett. - Ne nézd!

- Tessék?

- Leskelődtél, nem? - karjával takarja le papírját.

- Nem, én csak... - tarkóm vakarva félre néztem.

- Ez egy fontos javaslat. - jelenti ki komolyan, tömören.

- Ja-javaslat?

Sojun tekintette határozott.

- Oh, talán ötleteket gyűjtesz valamilyen reklám karakterhez? Vagy valami játékhoz vagy ilyesmi...? - próbálkoztam ésszerű magyarázatot találni a rajzra.

- Nem ennyire kisstílű dologról van szó! - mordult fel ismét, ma már sokadjára.

Kisstílű...

- Akkor mégis miről?

- Nem árulom el! - fogta rövidre, majd elfordult.

- ...Oké...

Nem tudom mért, de úgy tűnik, valamivel felidegesítettem.

Nem akarod tudni? - kérdezte hosszú csend után, újra felém fordulva.

- Nem, nem igazán. - vontam meg vállam.

- Értem... - lehunyt szemmel felsóhajtott.

Most meg mintha csalódott lenne...

Hiába próbáltam másra koncentrálni, de hiába, tekintetével szinte lyukat égetett bőrömbe.

- Mi az? - kérdeztem meg végül.

Úgy nézett rám, mint egy értékbecslő, aki egy műtárgyat vizsgál.

Közben megszólalt a csengő.

- Huh... - Seunghee megkönnyebbülten felsóhajtott. - Végre vége... Egyáltalán nem tudtam megoldani.

- Seunghee-yah, dolgozat közben nem szabad beszélni. - dorgálta meg Nayeon.