moving along L. T.

első

Evelyn Styles

Nagy, szürke felhők takarták a napot, a szél felerősödött, de egyáltalán nem bántuk. A levegő hűvösebb lett, kedvezve ezzel a helyzetünknek, hiszen semelyikünknek se volt kedve harminc fokban hegyet mászni. Hátunkon hatalmas hátizsákokkal indultunk neki, keresve a megfelelő táborhelyet.

-Ez lesz életünk legjobb estéje, hidd el! - mondta lelkesen Lisa.

Mivel előttem sétált nem láthatta, ahogy megforgatom a szemeimet.

-Amire nem fogsz emlékezni, mert megint úgy berúgsz mint legutóbb. - fejeztem be a gondolatmenetet.

Egy pillanatra se fordult hátra, viszont középsőujját igen nőiesen felém tartva fejezte ki nemtetszését.

-Nem voltam berúgva akkor sem, csak azért emlékszel rá így, mert éppen Josh szájában kerested az életed értelmét. - vágott vissza, habár mindketten tudtuk, hogy csak viccből szólogatunk be egymásnak.

-Hogy te mekkora egy undok ribi vagy! - válaszoltam neki nevetve.

Lisa felkuncogott, és egy pillanatra hátranézett rám.

-Tudod hogy szeretlek, na!

Vigyorogva bólogattam.

-Tudom. Én is téged. - válaszoltam végül.

Egy ideig csendben haladtunk tovább, aztán előresiettem Lis mellé, és egy idióta mosollyal az arcomon felé pillantottam.

-Na de nem is mesélted hogy Tayler milyen az ágyban! - mondtam a szemöldökömet húzogatva.

Lisa döbbenten meredt rám, aztán visítva csapkodni kezdte a kezemet.

-Fhu, de utállak! - morogta.

Imádtam Lisat az egyik egyéjszakás kalandjával, névszerint Taylerel szivatni. Szegény srác nem értette meg, hogy az csak egy este volt,ráadásul Lis szerint egy borzalmasan rossz este, így másnap Lisaék háza előtt térdelt egy csokor virággal, hogy randira hívja a barátnőmet.

-Ugyanmár. Nem tudsz nélkülem élni. - legyintettem.

-Megjöttünk! - vágott közbe, mielőtt még tovább beszélhettem volna.

Egy kis tisztáson kötöttünk ki, nem messze egy kis patak folydogált.

Ebben a pillanatban esett le az első csepp eső, de mi nem törődtünk vele. Pedig nagyon is kellett volna.

****

-Anya, mi történt vele? Valaki mondjon már valamit a kurva életbe!

Kiabált. Ideges volt. Nem szerettem, amikor kiabált. Ilyenkor féltem tőle.

-Harry, nyugodj meg egy kicsit és...

-Hogy nyugodnék meg amikor felhívsz azzal, hogy azonnal haza kell jönnöm, mert Evyvel történt valami, de rohadtul nem tudom hogy mi, mert senki nem mond semmit?!

Hangját még jobban felemelte. Talán még sosem volt ennyire ideges.

Meg akartam szólalni, de nem voltam rá képes. A testem merev volt, csak ültem, a fejemet lehajtottam. Nem bírtam megmozdulni.

Hallottam, ahogy anya sírni kezd. Mindent hallottam, de nem tudtam regálni semmire. Mintha a mellkasomra egy mázsás súlyt helyeztek volna, amit nem lehet onnan elmozdítani.

-Sátorozni mentek. Mire felértek a hegyre, szakadni kezdett az eső, és nem akart elállni,ezért úgy döntöttek, hogy inkább hazajönnek... Aztán... Egy meredek úton sétáltak, amikor Evy a vizes föld megcsúszott. Lisa utánanyúlt, és megfogta a kezét, de ő is csúszni kezdett, nem bírta tartani. Mindketten becsúsztak a szakadékba.

Láttam magam előtt mindent. Szinte éreztem, ahogy a hideg esőcseppek az arcomra hullanak, és a fájdalmat, ahogy a kövek felsértik a bőrömet. Újra fülemben csengett a barátnőm kétségbeesett sikítása, amikor keze kicsúszott az enyémből, és tovább zuhant. Újra átéltem azt, ahogy Lisa hangja hirtelen elnémul, majd ahogy lenéztem a sziklapárkányról, amin feküdtem, úgy tíz méterrel lejebb megláttam őt.

-De... Miért ül ilyen mozdulatlanul?

-Sokkot kapott Harry. És legfőképp... gyászol.

-Mi? Mit gyászol?

A tüdőmben bent ragadt a levegő, a mellkasom szúrni kezdett. Be akartam fogni a füleimet, de nem tudtam megmozdulni. Nem akartam hallanni.

-Lisa nem élte túl a zuhanást. Meghalt.

Ahoyyyy

VISSZATÉRTEM HHHHEY