Dementor patrónus

2.

   Mi rejlik a kék szem mögött?

  -Maura, gyere! Seperj itt föl!
  -Igen, Mrs. Stalking-hangzott egy unott válasz.
  -Aztán ha végeztél, hozhatnál nekem egy kis mézbort, hidegen, ahogy szeretem!
  -Persze, Mrs. Stalking...
  Maura Handkassle élete nem volt könnyű. Nevelője, Mrs. Stalking folyton-folyvást dirigált neki, nem volt semmi szabdsága szegény lánynak.
  Maura úgy tudta, hogy szülei kidobták, nem törődtek vele, és Mrs. Stalking kegyesen befogadta, de Maurának mindig is sántított a történet.
  Maura, egy égszínkék szemű, vöröses-barna hajú, magas lány volt. Öt éves kora óta furcsa dolgokat csinált néha, de Mrs. Stalkingtól mindig sikerült kimagyaráznia a dolgot. Szeretett olvasni, habár nem igazán volt ideje rá, hisz nevelőanyja nem hagyott nyugtot neki.
  Mindig is érezte, hogy valahogy nincs jó helyen, hogy nem itt volna a helye. De ezt butaságnak tartotta. Ám egy nap, reggel arra ébredt, hogy valami kopogtat az ablakán. Valami, jobban mondva egy bagoly. Lepecsételt levelet hozott, s amint Maura elvette tőle, el is repült. A lány izgatott lett, gyorsan felöltözött kék, kehely alakú egyberuhájába, kötényt kötött, majd leszaladt a lépcsőn.
  -Mrs. Stalking! Nézze, levelem jött!-kiáltotta izgatottan.
  -Leveled? Ugyan kitől?-mordult fel a néni. Maura azonban figyelmen kívül hagyta nevelője szavait, és elolvasta a címzést. "Ms. M. Handkassle, az emeleti kis szoba, Sandswille village 29."
Majd nekilátott felnyitni a levelet.
  -Kedves Ms. M. Handkassle, örömmel tájékoztatjuk, hogy ön felvételt nyert a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolába-olvasta fel hangosan a levelet-Ez meg mi lehet? Mi az a Roxfort?-nézett értetlenül.
  -Át kell adnom valamit, amit a szüleid hagytak rád-mondta halkan az idős nő, azzal nagy nehezen feltápászkodott, és elslattyogott a közeli szekrény felé. Kivett belőle egy ládát. Lapos volt, de széles és hosszú. Mikor Maura kinyitotta, talált benne egy képet, amin valószínűleg a szülei voltak. A kép mozgott, és az alakok mosolyogva táncoltak. Majd egy nyakláncot vett elő belőle, ami egy háromszög, benne egy kör, és ezeket keresztülszelve függőlegesen egy vonal volt. Azután egy érdekes, diónyi, arany színű valami került elő a dobozból, amit mikor Maura kivett, ficánkolni kezdett. Ezután egy kis erszény került ki a ládikából, amihez egy üzenet is tarrozott."Tágítóbűbájjal ellátott erszény. Csak az tud kivenni belőle bármit is, aki belerakta". Maura erre nem tudta mit reagáljon. Megbűvölt... Amikor magához tért, kivett egy fotóalbumnak tűnő könyvet. A szülei voltak benne, bár még sose látta őket, tudta hogy ők azok. Volt ott egy levél is:"A Roxfortban mindtnet meg tudsz majd, kicsim. Anya". Sebtében összefirkált levélke volt, ám Maurának sokat jelentett, mivel anyja írta.
  -Tessék. Még ezeket is neked tartogattam-adott oda két, súlyos könyvet Mrs.Stalking Maurának. Az egyiken ez állt: A Roxfort története, a másikon meg: Hogyan gondozzunk legendás állatokat. Maura nem értett semmit az egészből, s ennek hangot is adott mindennek:
  -Megbűvölt? Legendás állatok? Roxfort? Mi ez az egész?
  -Maura, eddig fiatalnak éreztelek még ahhoz, hogy megtudd...de belátom, el kell mondanom egyszer-szólt halkan Mrs. Stalking-boszorkány vagy. A szüleid is azok voltak, illetve apád varázsló. A Roxfort pedig, ahol a boszorkányokat és varázslókat kitanítják a varázslásra-fejezte be monológját.
  -Hogy...m-mi? Mi...mi vagyok?
  -Boszorkány.
  -Nem...az, az képtelenség-dadogta Maura.
  -Egyaltalán nem. Az vagy.
  -És maga honnan tud minderről?
  -Kvibli vagyok, drágám.
  -M-mi az a kvibli?-kérdezte Maura.
  -Olyan boszorkányok és varázslók gyermeke, aki nem tud varázsolni.
  -És képes volt ennyi éven át titkolni!? Hogy...hogy titkolhatta el?! Elkellett volna mondania!-Maura már magából kikelve ordított.
  -A-a szüleidet...-kezdte félve a hölgy-megölte egy sötét varázsló...
  -És maga komolyan azt hitte, hogy ez sose derül majd ki előttem?! Azt hitte, titkolózhat??-kiabálta Maura.
  -Csak védeni akartalak!-emelte meg hangját Mrs. Stalking-holnap elmegyünk, és veszünk neked holmikat, amik a listádon vannak, rendben?
  -Igen-nyugodott le kicsit Maura.
  -És ha még egyszer kiabálsz velem, nem mehetsz a Roxfortba!-jelentette ki szigorúan a hölgy.
  -Értem-morogta Maura, majd a könyvekkel és ládájával fölkullogott a szobájába.
  -Milyen dühöt rejt az a két gyönyörű szem...-mondta halkan Mrs. Stalking.