Dementor patrónus

3.

Abszol út

Másnap Maura és Mrs. Stalking elindultak Londonba, a Foltozott üst felé. Mikor odaértek, Maura nem értette, hogy hogy lehet egy ilyen kopottas, pókhálós kis kocsmából átjutni egy olyan útra, ami tele van varázslókkal és boszorkányokkal. Követte nevelőjét a hátsó ajtó felé, aki megkopogtatott pár téglát egy kőfalon  ami az érintésre megnyílt elöttük.
  -Üdvözöllek az Abszol úton, Maura-szólt a néni. Ám a kislány egy szót sem tudott szólni az ámulattól. Az Abszol út tele volt színesebbnél színesebb talárt viselő emberekkel, baglyok röpködtek, mindenki sietett a dolgára. Maura úgy érezte, ez eddigi életének legcsodálatosabb látványa.
  -Hova megyünk először?-kérdezte Mrs. Stalkingot.
  -Szerintem először talárt vegyünk-válaszolt a hölgy. Maura még sose tapasztalta kedvesnek a nénit. Ám mióta elmondta neki, mi lett a szüleivel, és hogy boszorkány, valahogy segítőkészebb lett.
  -Rendben. És azt merre lehet venni?-tudakolta a lány. Ezernyi kérdés tolongott a fejében, de egyiket sem tudta feltenni nevelőjének.
  -Látod, ott pár házzal odébb van egy szabászat, Madame Malkinnak hívják az eladót. Nem rég nyitották meg az üzletet, Madame Malkin alig múlt még húsz éves-válaszolt Mrs. Stalking türelmesen. Elindultak a talárszabászat felé. Mikor beértek, senki nem volt bent, csal egy fiatal hölgy, aki valóban alig múlhatott el húsz éves.
  -Jó napot, jöjjenek beljebb. Á, Roxfort? Azt hiszem, van egy készre szabott fekete talárom, hozom is hogy megpróbálhassa-olyan gyorsan beszélt, hogy Maurának visszaköszönni se volt ideje-Igen, igen. Azt hiszem, jó lesz, próbáld csak fel. Hmm...igen, tökéletesen passzol.
  -Akkor ezt el is vinnénk-mondta Mrs. Stalking.
  -Négy galleon, két knút lesz-Mrs. Stalking odaadta a pénzt-Köszönöm szépen. Azzal Mauráék kimentek a boltból, immár a kislány iskolai talárjával.
  -Most menjünk a Czikornyai és Patzába, a könyveidért-javasolta a néni, és Maura bólintott. A könyvesbolt tágas volt, hatalmas polcai mind tele voltak könyvekkel. Mrs. Stalking segítséget kért, hogy mit hol talál, és mikor mindent megvettek, indultak az iskolai kellékekért. Ám minden dolog közül annál az egy dolognál semmi nem érdekelte jobban Maurát, mint a varázspálcája. Elkeseredésére azt hagyták a legvégére. Minden megvolt már, ám ekkor Mrs. Stalking így szólt:
  -Gyere, menjünk be ide, vegyünk neked valamilyen állatkát az iskolába.
  -Húú...komolyan?-csodálkozott Maura.
  -Igen, na gyere-mosolygott a néni.
  Az állatboltban olyan hangzavar volt, hogy kiabálva se lehetett megérteni egymást. Az egész üzletben összesen öten voltak: Maura, Mrs. Stalking, egy göndör hajú, barna szemű kisfiú, aki annyi idős volt mint Maura, a fiú apja, és az eladó. A baglyok mégis olyan hangzavart csináltak, hogy a kommunikáció igen nehézkes volt. Maura körülnézett, alaposan megvizsgált minden állatot, akárcsak a fiú. Útjuk a baglyoknál találkozott, ahol Maura szeme megakadt egy gyönyörű hóbaglyon.
  -Te is most leszel elsős a Roxforban?-kérdezte mosolyogva a fiú.
  -Igen, már alaig várom-mosolygott vissza Maura.
  -Láttam, érdekelnek az állatok.
  -Igen, szeretem őket.
  -Én is. És, mit gondolsz, melyik házba fogsz kerülni?-Maura nem tudta volna miről beszél a fiú, ha szülei nem hagyják rá azt a ládát, amiben minden le volt írva  amit csak tudnia kell.
  -Nem tudom. Nekem igazából mindegy, hova kerülök...csak legyenek barátaim.
  -Hát, az fontos.
  -Na Maura, eldöntötted, melyiket választod?-szólt közbe Mrs. Stalking.
  -Igen, ezt a fehéret szeretném kérni-azzal az eladó egy kalitkával odament a bagolyhoz, és beletette. A néni kifizette, Maura meg a rácsok között simogatni kezdte a madarat.
  -Úgy látom szeret téged-ment oda újra a fiú Maurához.
  -Nagyon szép madár-mosolyodott el Maura-Egyébként, a nevem Maura Handkassle.
  -Goethius Salmander, Göthe-mosolygott a fiú-azt hiszem, megvan az első roxforti barátom.