Dementor patrónus

5.

Roxfort

  -Maura! Szia! Gyere, ülj le, nincs másik szabad kupé-köszöntötte a fiú mosolyogva.
  -Szia Göthe. Köszönöm-mondta, azzal bevonszolta a csomagjait Sheryll kalitkájával együtt-Hogy vagy?
  -Jól, köszönöm, csak izgulok-felete Göthe, valóban egy kicsit feszengve.
  -Azt hiszem, ez természetes, nekem reggel óta gyomorgörcseim vannak-nevetett fel Maura, óvatosan lerakva maga mellé baglya kalitkáját.
  -Szép bagoly, mi a neve?
  -Sheryll-válaszolta a lány-Te mit vettél?
  -Őt itt-azzal előhúzott kabátja zsebéből egy apró, zöld kis lényt-Pickett.
  -Nagyon aranyos-mosolyodott el Maura, ám mikor a fiú felé nyújtotta a törékeny állatkát, visszautasította:-Nem, inkább nem fogom meg...nehogy baja legyen.
  -Hát jó...-mondta Göthe, ám ekkor kinyílt a fülke ajtaja, és egy magas, szőke fiú lépett be, mellette egy alacsony, barna hajúval. Minkettőjüknek az átlagnál hosszabb haja volt, tincseik eltakarták a füleiket. Maura szerint kissé mókásan néztek ki, mindkét fiú a bozontos hajával, főleg az alacsony barna, akinek sikertelenül hártazselézett tincsei rakoncátlanul lógtak össze-vissza.
  -Őhm...a többi kupé mind tele van, leülhetünk?-kérdezte a szőke.
  -Persze-felete egyszerre Maura és Göthe, mire összenevettek.
  -Köszi...-motyogta az alacsonyabbik.
  -Egyébként, én Walter Darrow vagyok, ő pedig az unokatestvérem, Matthew Faliks-mutatta be mindkettőjüket a magas szőke fiú.
  -Maura Handkassle-mutatta be magát Maura.
  -Goethius Salmander, de inkább Göthe-mosolygott a göndör fiú.
  -Örülök hogy megismertelek-fogtak kezet mindkettő gyerekkel.
  Az út további részében arról beszéltek, vajon kit melyik házba osztanak be, és arra jutottak, hogy mind egy házba akarnak kerülni. Este felé benyitott egy magas, vörös üstökű fiú, és így szólt:
  -Sziasztok, Barnie Weasley vagyok, prefektus. Kezdjetek el átöltözni  nemsokára ott vagyunk-azzal kiment a kupéból. És valóban, nemsokkal az átöltözés után a vonat lassított, majd megállt az állomáson. Egy hórihorgas, szakállas férfi vezette az elsőéveseket fel a kastélyba, ám a tavon a csónakokkal való átkelés igen izgalmas volt, főleg zuhogó esőben. Mikor azonban felértek a kastélyhoz, Maura megállapította  hogy ez a legszebb amit eddig életében látott. A hatalmas bejárati csarnokban átvette az elsősöket a magas embertől egy nő, aki, mint azt megtudták, Harrelsen professzor volt. Elmonta nekik, mit kell tenniük, majd bevezette a félő diákcsoportot a nagyterembe.
  -Wáo!-suttogta oda Göthe Maurának.
  -Gyönyörű-mondta a lány, ám ekkor Harrelson professzor egy széket hozott be, rajta egy kopott süveggel. A süveg dalolni kezdett, amit Maura, barátaival együtt ámulattal halgatott. Mikor befejezte, Harrelsen professzor hívni kezdte az elsősöket, hogy a süveg beossza őket iskolai házukba, de Maura csak arra figyelt, mikor hívnak ki barátai közül valakit. Majd elhangzott egy ismerős név:
  -Faliks, Matthew!
  -HUGRABUG!-kiáltotta a süveg, majd a sárga-feketébe öltözött asztalnál taps tört ki. Még néhány név...majd:
  -Darrow, Walter!
  -HUGRABUG!-ő is oda került. Maura kezdett aggódni, mi lesz, ha nem lesznek osztálytársak Göthével?
  -Salmander, Goethius!
  -Hmm...HUGRABUG!-kiáltott a süveg. Már csak öten voltak Maurán kívül, s kezdtek elfogyni körülötte az emberek. Mi lesz, ha őt nem osztják be, gondolta magában, mikor meghallotta nevét utolsóként:
  -Handkassle, Maura!
  -Lássuk...nos...igen, a szüleid tehetségesek voltak...de hova tegyelek...-Maura nem tudta  hogy ezt csak ő hallja-e-édesanyád a Mardekárba járt...de legyen  ahogy szeretnéd,HUGRABUG!-ekkor hatalmas kő esett le Maura szívéről. Elindult asztala felé, ahol Göthe, és màsik két barátja felállva tapsoltak, kimutatva mennyire örülnek.
  -Khmm-khmm!-hangzott egy éles köhintés a tanári asztal felől.
  -Az igazgató...-suttogta Walter Maurának.
  -Csendet kérnék!-szólt emelt hangon az igazgató-Üdvözlök mindenkit a Roxfortban, kiket újra, kiket először. Idén, mint azt páran már tudhatjátok, érvénybe lép a szabály, hogy elsőévesek nem hozhatnak saját seprűt, és házuk kviddicscsapatába sem kerülhetnek be, véleményem szerint érthető okokból-itt szünetet tartott, mintha csak tudta volna hogy minden diák fel fog rajta háborodni, úgy is lett. A termet betöltötte a csalódott hőbörgés és a dühös tanulók sóhajai-Nem vitatéma-zárta le beszédét az igazgató-Most pedig, jó étvágyat mindenkinek.
  -Ne már! Pedig benne akartam lenni a csapatban-zsörtölődött Matthew.
  -Hát igen, ez szívás...de majd jövőre-veregette meg barátja vállát Göthe. Maura tudta mi a kviddics, tudta a szabályait és mindent amit még kellett, mivel a fiúk az odaúton elmondtak mindent, amitől őt szülei megölésével megfosztották.
  Vacsora után, az igazgató szavára egy Finnius Campbell nevű prefektus elvezette őket a Hugrabug klubhelysége felé. Mikor Maura felért hálótermükbe, a csomagjai már ott voltak, de Sheryllt sehol nem látta. Egy pillanatra megállt benne az ütő, ám egy üzenentet talált ládája tetején: Ne aggódjon Ms. Handkassle, baglyát a bagolyházba vitték fel, onnan tud majd vele üzenetet küldeni. Maura erre sóhajtott, és érezte ahogy agya lezsibbad a megnyugvástól. Hosszú napja volt, beszélgetett még egy kicsit újdonsült szobatársaival, majd lefeküdt aludni. Hamar elnyomta az álom, de el sem akarta hinni hogy itt van. Valahogy lehetetlennek érezte, pedig ott volt, egy iskolában, ahol boszorkányokat és varázslókat tanítanak varázsolni, és védekezni a mágia ellen. Ott volt, abban az iskolában, ott volt a Roxfortban.