Démoni erők /Befejezett/

A nyár vége

Minden azon a napon kezdődött mikor Mabel megtudta, hogy Ford bácsival akarok maradni. Elszaladt az erdőbe búslakodni, mint ahogy általában, de most kivételesen utána mentem. Meg kellett magyaráznom neki a helyzetet. Úgy rohantam, hogy majd kiszakadt a tüdőm. Amint oda értem meglepődtem, hisz nem egyedül találtam, vele volt az időutazó és míg Mabel a csokiját majszolta a nyár megállításáról beszélt neki. Eddig maradtam láthatatlan.

- Mabel! - kiáltottam. - Végre utolértelek - ráhajoltam a térdemre.

- Dipper? Mit keresel itt?

- Meg akarom magyarázni a döntésem anélkül, hogy elfutnál és anélkül, hogy félreértenéd - rámosolyogtam és ő visszamosolygott.

- Köszönöm Dipper - mondta és egy pillanatot sem várva folytatta. - De nézd itt van az időutazó és azt mondta ha akarom megállítja az időt ebben a percben és örökre nyár lesz! - lelkendezett, de nekem valami gyanús volt. Az időutazónak ekkor zavart mosoly jelent meg az arcán.

- Ez csak egy ajánlat volt. Lehet jobb lenne megbeszélned a testvéreddel, ha csak egy félreértés miatt kívántál ilyet - mondta Mabelnek, majd rám emelte tekintetét és szeme elkerekedett. - Mi az ott a homlokodon!? - kérdezte követelőn közelítve felém, de mielőtt bármi esélyem lett volna a válasz eltussolásra Mabel csevegő hangon felelt és az időutazó neki szentelte a figyelmét.

- Ó, Dippernek vannak ezek a furcsa anyajegyei és erről kapta a nevét még régen, de általában eltakarva tartja - mondta az időutazó szemébe nézve, majd felém fordult. - Úgy látszik futás közben elmozdult a hajad bátyó - nevetgélt, mire én gyorsan megigazítottam a hajam.

- Ez nem lehet... De mégis... De lehetséges - motyogta mellettem az időutazó úgy, hogy alig hallottam meg, majd ránk emelte a tekintetét és egy hatalmas vigyort vágott.

- Jobb lesz, ha most megyek. Beszéljétek meg a problémáitok, mint jó "testvérek". Még találkozunk! - kiáltott hátra és ezzel egy időben eltűnt.

Ezután tisztáztam Mabellel az indokaim és lehetőségeim, valamint megnyugtattam a gimnáziummal kapcsolatban. A nyár vége eltelt. A születésnapunknak vége lett. Én itt maradtam Gravity fallsban Mabel pedig haza ment. Naponta beszélünk egymással a különféle problémáinkról. Eltelt egy hónap. Ő beilleszkedett az iskolába és én rengeteget segítettem Ford kutatásaiban, itt talán illene megemlítenem, hogy Bill azóta se jelent meg egyszer sem. Forddal azon dolgozunk, hogy bezárjuk a hasadást és ne is legyen lehetősége átjutni annak a kis háromszögnek.

Ma is ezen dolgoztunk. Egy dimenziós fúziós reaktor megnyitásával és azonnali bezárásával akartuk a hasadást is bezárni.

- Itt az idő Dipper, ideje beindítanunk a 721-es kísérletet - mondta Ford bácsi és én a felszólításra megnyomtam az indításra szolgáló gombot. A következő pillanatban rám irányulva szikrák csaptak be. Alig bírtam kikerülni őket.

- Állítsd le Dipper! - kiáltott Ford, de mielőtt bármit tehettem volna az egyik szikra eltalált. Elsötétült minden. Vagyis nem teljesen. Egy apró, sárga, háromszög alakú foltot láttam a horizonton, csak pár másodperc volt az egész, majd ténylegesen eluralkodott a sötétség szemeim előtt. Arra keltem fel, hogy valakik a nevemen szólítanak.

- Dipper!

: Dipper. : - a második hang sokkal ismerősebb, mégis az első erősödött fel. Kinyitottam a szemem és Ford rázogatott és szólított.

- Dipper! Végre kölyök, azt hittem a végén le kell öntelenek vízzel! - mondta megkönnyebbülten. Én nem igazán figyeltem rá, azon gondolkodtam mi lehetett a másik hang, de végül betudtam hallucinációnak.