Démoni erők /Befejezett/

Furcsaságok sora

Egy újabb álom vele. Azt hittem csak egyszeri alkalom volt, de tévedtem. Ismét arra a furcsa helyre kerültem, de most hamarabb láttam meg őt. Kicsit másképp nézett ki mint előzőnek. A haja két színű lett. Furcsa egy lény, vagy bármi is ő.

: Üdv ismét Fenyőfa! Ez a ruha sokkal inkább illik hozzád! : - mondta vidáman, mire a nappal viselt kék összeállítást véltem felfedezni magamon.

- Csináld vissza! - követeltem.

: Nem rajtam múlik, hisz ez a te képzeleted, nemde? : - igaza volt ebben így elképzeltem az eddigi ruháim amik egy pillanat múlva rajtam teremtek.

- Köszönöm a segítséget - halk, szégyellős tónussal szólt a hangom.

: Ne nekem köszönd. : - legyintett egyet, majd elkomolyította az arcát. - : Ideje rátérni önmagad megtalálásának második pontjára. Mi mindent tudsz? Mi minden van birtokodban? : - nem értettem a kérdését. Bár eléggé okos vagyok, de Ford bácsiéhoz képest a tudásom eltörpül. Birtokolni pedig nem sok mindent mondhatok, hogy birtoklok. Kételyem arcomra is kiülhetett, hiszen folytatta a magyarázkodást.

: Kezdjük az egyszerűbbel. Mi mindent tudsz? Ez a kérdés. Kezdetnek, van ötleted arra, hogyan lehetne lezárni a hasadást? : - hangja kíváncsiskodó volt.

- Hát, volt valami,... de Ford azt mondta lehetetlen kivitelezni, így meg se próbáltuk - vallottam be kissé csalódottan.

: Lehet, hogy épp csak azzal lehet bezárni amire te gondoltál. : - vetette fel.

- Nem hiszem, hogy épp az én furcsa ötletem lenne a megoldás.

: Mi lenne ha megpróbálnád? Építsd meg itt! : - lelkesedett.

- Itt? Dehát, hogyan és miből? - alig bírtam elhinni, hogy akár lehetséges lenne megalkotni a találmányt amit én találtam ki.

: Még szép, hogy itt! A hogyan és a miből kérdéseidre meg a válasz az, hogy a fejedben vagyunk. Bármilyen alapanyagot beszerezhetsz! : - mosolyogta.

- Ez hihetetlen, jobb lesz ha neki is látok - egy pillanatra megálltam előtte. - Amúgy, hogy szólítsalak?

: Úgy ahogy jónak látod : - mondta kissé elkalandozva.

- Akkor Bill leszel - döntöttem el.

: Bill? És mért pont a háromszög nevét adtad nekem? :

- Tudsz pont olyan idegesítő lenni mint ő, de te segítesz is, míg ő csak ígérget - mondtam majd belekezdtem a munkába. Gyorsan haladtam az összeállítással így, hogy csak egy gondolat volt minden mozdulat. Pár perc múlva már a kész remekművem csodáltam és így nézegetve rájöttem, hogy tényleg be lehetne ezzel zárni a hasadást. Ekkor szinte a semmiből újra ott termett előttem Bill.

: Szépen összehoztad Fenyőfa. Én se csinálhattam volna jobban. Áttérhetünk a következő kérdésre, ami még ehhez kapcsolódik. Miért akarod bezárni a hasadást? : - a kérdésére szinte egyértelmű volt a válasz.

- Hát azért, hogy Bill Cipher ne használhassa a világunkba való bejutásra és ne tudjon mindent elpusztítani ez által a földön - vágtam rá szinte gondolkodás nélkül.

: Ez Stanford Pines indoka, de mi a tiéd? : - kérdezte, s ezzel elgondolkodtatott. Mi az én indokom? Amint mélyebben belemerültem volna a kérdésbe éreztem, hogy a testem tünedezni kezd és lassacskán felébredtem. Próbáltam nem az álomra koncentrálni mikor végre teljesen a valós világban voltam. Gyorsan felöltöztem és közben ügyeltem arra, nehogy megint az ing felé nyúljak. Lementem reggelizni és eldöntöttem, hogy megint felhozom az ötletemet Fordnak. Mivel még ő is evett gyorsan belevágtam.

- Ford bácsi. Mi lenne, ha a hasadást megpróbálnánk úgy lezárni, hogy építünk egy... - befejezni se hagyta.

- Nem, nem Dipper. Tudom, hogy úgy gondolod megoldaná a helyzetet az a szerkezet amit kidolgoztál, de túl sok időbe telne elkészíteni és nem is biztos, hogy használ.

- Tudom, hogy használna! - erősködtem.

- Nem! És ezzel lezártnak tekintem a témát! - oltott le. - Mikor végeztél gyere le. Már majdnem befejeztük a kísérleti fázisát ennek a gépnek - hátat fordított nekem és kiment a szobából. Elszomorodtam. Meg se hallgatta mit akarok elmondani, pedig a szerkezetem be tudná zárni a hasadást. Nagyon dühösnek éreztem magam így kiszaladtam az erdőbe. Már vagy húsz perce futottam amikor megszólalt a fejemben Bill.

: Úgy látszik ismét csak elutasított téged. Hogy érzed magad? : - kérdezte.

- Elutasított? Meg se hallgatott! - kiáltottam a semmibe, majd eljutott a tudatomig, hogy kérdezett is. - Amúgy meg, ha tudni akarod úgy érzem magam mintha mindjárt szétvetne az ideg - dünnyögtem az orrom alatt. Eközben egy tisztásra értem, aminek megálltam a közepén és az ég felé néztem, hátha sikerül lenyugtatnom az idegeim.

: Ha gondolod, tudok egy módszert amivel le bírsz nyugodni. : - szinte vigyorgónak hatott a hangja a fülemben, de nem nagyon foglalkoztam vele, csak az érdekelt, hogy megszűnjön a haragom.

- Mit kell tennem? - szűrtem ki a fogaim közt a kérdést.

: Ennél egyszerűbb nincs is! : - kiáltott fel hirtelen. - : Koncentrálj a környezetedre és képzeld el, hogy a düh láng módjára távozik belőled. : - mondta tárgyilagosan, és én csukott szemmel követtem az utasításait. Mikor elképzeltem, hogy távozik belőlem a feszültség kinyitottam a szemem és elképedtem. Az álmomból ismerős láng száguldott minden felé a kis tisztáson (talán most már inkább látszott halványkéknek, mint fehérnek), de meglepő módon látványa teljesen megnyugtatott. Mire elenyészett az utolsó csóva is, úgy éreztem megtaláltam egy részem. Ez az állapot csak pár percig tartott, majd visszatértek a racionális gondolataim.

- Ez meg mégis mi a fene volt!? - kiáltottam el magam, hisz ekkor jöttem rá arra, hogy nekem nem kéne tudnom ilyesmit csinálni.

: Ügyes voltál Fenyőfa. : - hallottam Bill dicséretét. - : Az erőd egy részét sikeresen felszínre hoztad. : - elismerés csengett minden szavában.

- Várjunk. Te azt mondtad tudsz egy módszert amivel lenyugodhatok, nem azt hogy felszabadítod az állítólagos "erőmet"!

: Nyugalom Fenyőfa, nyugalom. A kettő nagyon sokban összefügg, hiszen ha ura vagy saját magadnak akkor nem fogod minden apró dolgon felhúzni magad. : - szinte már nevetett a fejemben, de be kellett látnom, hogy igazat mond. Kevésbé idegesít a magatartása mint eddig.

- Ideje lesz vissza mennem - mondtam csak úgy magamnak, mert Bill eddigre felszívódott. Hosszú léptekkel baktattam vissza a kalyiba felé és az előbbieken gondolkodtam. Már csak úgy öt percnyire voltam a háztól mikor gondoltam egyet és megálltam. Leültem a földre és koncentrálni kezdtem a tűzre amit elvileg én okoztam. Ki akartam próbálni, hogy nem csak képzelődtem-e. Már pár perce nem történt semmi és éppen abba akartam hagyni, amikor a tenyerem közepén megjelent egy apró lángcsóva. Sokkal gyengébb, mint az eddigiek, de attól még ott volt. Nem akartam elengedni annyira megbabonázott, de beláttam nem tarthatom így folyton, tehát eltüntettem. Hirtelen furcsa érzés kapott el, olyan mintha egy régi ismerősöm tért volna vissza a börtönből ahova indok nélkül zárták. Ez az érzés nem tűnt el még akkor sem mikor már vissza értem a házhoz, és egész nap bennem maradt. De nem bántam, hisz jóleső érzés volt.

Este, mikor végre a szobámba jutottam, késztetést éreztem arra, hogy átrendezzem az egészet. Nem is értem miért, de neki vágtam és meglepően gyorsan végeztem. Szinte olyan volt mintha az álmomban dolgoztam volna. Mikor végre elaludtam ismét Billel álmodtam.