Démoni erők /Befejezett/

A világ térdre hull

Csak egy gondolat. Ennyi kell a kalyibába való visszatéréshez. Mennyire hiányzott ez! Még úgy is, hogy csak tudat alatt. A hatalom, az a mámorító íz. És Bill. A közelsége, hogy velem legyen. A párom, akit minden percben vártam és reménykedtem, hogy rám talál. És sikerült neki.

A lépcsőn hangokat hallottam. Stanford. Már nem is kell gondolkodnom, hogy tudjam. Csak most kezdett el cselekedni,mikor már rég vesztett.

- Dipper gyere gyorsan! Billnek sikerült valahogy áttörnie a mi világunkba! - kiabált, miközben kinyitotta az ajtót. Ki vagyok én, hogy rögtön elrontsam a mókát? Játszunk egy kicsit.

- Ez, hogy lehetséges? Mi történt? - az értetlen kis Dipper énem...lehet, hogy a későbbiekben is fogom használni, már csak mókából.

- Fogalmam sincs! A műszerek zavart érzékeltek az erdő közepén, majd a következő pillanatban már minden ilyen volt! - mutatott az ablakra amin keresztül látszott a lángokkal borított erdő.

- Ez szörnyű! - "szörnyen csodálatos" gondoltam és amíg nem látott mosolyogtam.

- El kell jutnunk a forráshoz, hogy megfékezhessük. Siess és készülj elő, összegyűjtöm a húgod és Stanly-t aztán indulunk! - ezzel becsapta rám az ajtót. Elmosolyodtam. Ha azt akarja készüljek fel, akkor felkészülök.

/ Én Dipper Ursa meghívlak e világba Bill Cipher álomdémon. Szabadon cselekedhetsz és arra mész amerre csak akarsz! / - miközben ezt mondtam egy bonyolult ábrát rajzoltam a lángjaimmal. Pár pillanattal később az ábra közepében megjelent ő az emberi alakjában. Ajkán ördögi vigyor húzódott.

/ Játszunk egy kicsit! / - mondtam mosolyogva, majd közelebb húztam magamhoz és a fülébe súgtam ötletemet. Ha lehet száján a vigyor még szélesebb lett.

: Játszunk! : - ezzel elteleportálta magát, én pedig félős arcot öltöttem magamra és megkerestem a házban az idióta bagázst. Nem telt túl sok időbe tekintve, hogy Hullócsillag mindenkinél hangosabban pánikolt.

Mikor én is bementem a szobába ahol voltak Stanford tartott egy kis eligazítást. Ez abból állt, hogy ismertette a jónak mondható tervét...ami jó lett volna, ha Bill meghívás nélkül van ebben a világban. Az oktató beszéd után rögtön megindultunk. Fel se tűnt nekik, hogy az út amin mentünk csak miattuk volt kialakítva, hogy épségben megérkezzenek...csak pár égési sérülésük lett. Az erdő közepének közelében már érzékelhettem Billt.

: Mi tart ennyi ideig Ursa? : - szólalt meg az elmémben.

/ Túl sok buktatót raktál amivel az emberek nem bírtak idefelé. Attól, hogy én tűzálló vagyok ők nem Cipher. / - válaszoltam ugyan úgy, ahogy ő.

Pár perccel később a tisztásra értünk. Bill középen állt a háromszög alakjában. A Pines család dühös arccal közeledett felé. Én hátramaradtam.

- Úgysem győzhetsz Cipher! - kiáltotta Stanford, majd épp ahogy mondta bedobta az állítólagos idéző körbe a szerkezetét, de...nem történt semmi.

- Ez lehetetlen - mondta elkeseredetten. Bill csak vigyorgott rá. Eközben lassan a háta mögé mentem és megálltam. Halk hangon szólaltam meg.

- Mondtam, hogy az én ötletem bevált volna Ford bácsi, meg kellett volna próbálnod - értetlen arccal fordult felém.

- Mit beszélsz Dipper? - kérdezte, de én nem válaszoltam. Elmentem mellette egyenesen Billhez és magamhoz öleltem, majd elengedtem és megfordultam az értetlen arcok felé.

- Dipper csak becsap téged! Kihasznál, csak arra kellesz neki, hogy meghódítsa ezt a világot! - kiabált rám Hullócsillag. Csak mosolyogni tudtam rá. Figyelmem visszafordítottam Stanfordra.