Újra veled Rómában

9. fejezet

Aznap éjjel sokat forgolódtam az ágyamban és rémálmok gyötörtek. Hol Gino üldözött, én pedig lélekszakadva menekültem, hol a felesége vicsorgott rám hatalmas nagy agyarral, hol pedig Rossi főfelügyelő loholt utánam nagyítóval a kezében.

- Júlia, kicsim, ébredj, mert nagyon  nyöszörögsz - hallottam Ádám aggodalmas hangját valahonnan a távolból. - Rosszat álmodsz?

- Ó, csak álom - mormoltam álomittasan. - Akkor jó.

Ádám hátulról átölelt és magához húzott.

- Mit álmodtál? - kérdezte suttogva.

- Nem is tudom...rosszat... - motyogtam.

- Kár, hogy nem valami szexiset - mondta férjem lágyan, és simogatni kezdett. Jól esett, ahogy keze először megnyugtatóan, majd egyre intimebben körözött testemen. Álmosságom elmúlófélben volt, és nagyon is tudatában kezdtem lenni annak, hogy Ádám mit csinál és pontosan mit is akar. Nem tiltakoztam. Hagytam, hadd tegye a dolgát, én pedig kéjesen nyújtózkodva teret adtam keze serénykedésének.

- Egész este nehéz volt arra koncentrálnom, hogy másokkal beszélgessek, miközben legszívesebben veled szeretkeztem volna itt fent a szobában - súgta fülembe buján.

- Nem mondod? - nevettem fel halkan. - Pedig teljesen meg voltam győződve arról, hogy mennyire érdekesnek találsz mindenkit és milyen jól elszórakozol a vendégekkel.

- Hm - mormolta férjem, és sürgető ujjai félrehúzták a bugyimat, és gyengéden cirógatni kezdték szeméremdombomat. Felsóhajtottam a vágytól, és Ádám fejét közelebb húztam, hogy megcsókolhassam. A csók csak még jobban felvillanyozta, éreztem, ahogy hímvesszője keményen nyomódott fenekemhez. Éreztem, ahogy belém csusszant, megmarkolta a derekamat és tempósan mozogni kezdett bennem. A szoba hamarosan megtelt szapora levegővételünktől és apró nyögéseimtől. Igyekeztem csendes lenni a tetőponton, de a kéj hullámokban tört rám, nyöszörögtem a gyönyörtől.

- Remélem, most már sokkal szebb álmod lesz - súgta Ádám rekedten és belecsókolt a nyakamba.

Egy szemernyi kétségem sem fért ahhoz, hogy édesdeden fogok ezek után aludni.

Másnap Ádám leesett a lépcsőről, ahogy az emeletről ment lefelé a földszintre. Fájdalmas kiáltása felhallatszott a szobánkba, és én rohantam, hogy megnézzem, mi történt.

- Ádám, mi a baj? - kérdeztem ijedten.

- Nagyon fáj a bokám - nyögte a kíntól eltorzult arccal.

Közben Luigi és Andriana is oda szaladtak Ádámhoz, majd Luigi felsegítette a férjemet, és autóval bevitte a kórházba. Én is velük tartottam. A bokacsontja megrepedt, de hála Istennek nem tört el, viszont így is gipszbe tették neki és szigorú parancsba kapta, hogy pihentesse. Két nap múlva utaztunk volna haza, de Luigi enyhe erőszakkal meggyőzte Ádámot, hogy legalább még egy hetet maradjunk náluk, és férjem pihenjen. Ádámnak nem nagyon tetszett az ötlet, mert már szeretett volna hazamenni és az üzleti dolgainak utánanézni, de belátta, hogy otthon is csak a kanapén kellene feküdnie, mert ezzel a lábbal nem tudna dolgozni menni. Így telefonálgatni kezdett és elkérte Luigi laptopját. A nyaralás előtt megegyeztünk férjemmel, hogy nem hozhatja a saját laptopját magával és szigorúan nyaralni fogunk, nem foglalkozhat az üzlettel sem, csak akkor, ha vészhelyzet támad otthon. Eddig tartotta is magát a megállapodáshoz, amit nagyra értékeltem nálam, most viszont, hogy csúszott a hazautazásunk, aggódni kezdett az üzlet miatt. 

- Viola merre van? - kérdeztem Adriana-tól a konyhában.

- Lementek Matteoval a strandra - válaszolta.