Dylan és a szerelem

12. Rész: Búcsú a szerelmesektől

~Dylan szemszöge~

Alig várom már, hogy elmehessek a kórházból. Most tizennégy óra van és azt mondták, hogy már tizenhétkor elmehetek haza. Fura, hogy ezt mondom, de... hiányzik a suli. De leginkább Maya. A szeme, a haja, a nevetése. Mindene. Miközben rá gondoltam, elmosolyodtam. Picit idiótán éreztem magam mikor odamentem, de elmenekült előlem. Randira akartam hívni. Éppen gondolkoztam, mikor valaki bejött az ajtón. Maya volt az. Itt a lehetőség, elhívom most egy randira.

-Szia..-köszöntem neki.

-Szia- köszönt azzal a szép mosolyával.

-Ömm..kérdezhetek valamit?-kérdeztem félénken.

-Persze-mondta nyugodtan és elmosolyodott. Mosolya láttán egy hatalmasat dobbant a szívem.

-Ráérsz holnap délután kettőkor ?-enyhén idegeskedtem. Sosem fordult még elő vele, hogy ennyire tartottam volna a választól, de miután elhagyták a szavak ajkait, megnyugodtam.

-Aha, ráérek- nézett rám még nagyobb mosollyal. Éppen indult kifele, mikor utánaszóltam.

-Ugye...tudod, hogy ez egy randi ?-tudakoltam elpirulva.

-Aha- kacsintott rám, majd elment. Azt hittem ott helyben elájulok. A csaj, akibe szerelmes vagyok, rám kacsintott. Majdnem elmondtam neki, hogy szeretem, de szerencsére sikerült visszafogni az érzelmeim.

Hamar eljött a három óra. Ebben a pár órában a szobatársam kérdezgetett még Mayával kapcsolatban. Minden kérdésére hatalmas mosollyal az arcomon válaszoltam.

- Le sem tudod tagadni, hogy bele vagy esve - mondta nevetve és felszisszent. Megkérdeztem, hogy mi a baj, mire mondta, hogy a sebe még nincs annyira felkészülve a jókedvére. Természetesen, Spencer ezt is mosollyal az arcán közölte velem. Nem rossz fej lány ő, csak hát, nem nagyon az én esetem. Meg, ott van Maya, akit mindennél jobban szeretek, amióta csak megláttam. Tisztán emlékszem a pillanatra. Ebédnél történt. Ott ült a barátnőjével, Dianával. Gyönyörű volt. A szakadt farmerében, fekete topban és fekete bőrdzsekijében. Átlagos, mégis impozáns. Ahogy elragadó mosollyal hajtja le a fejét, mert barátnője valami vicceset közölt vele. Diana váratlanul felénk mutogatott és már csak azt vettem észre, hogy Maya tekintete rám szegeződik. Mintha mosolya szélesebb lett volna, de nem voltam benne biztos. Lehet, hogy csak bemeséltem magamnak. Pillantásunk összetalálkozott. Akkor történt minden. Akkor kezdtem iránta érzéseket táplálni. Attól a naptól kezdve számomra nem létezett más, csakis ő.

Gondolataimból a kezelőorvosom ébresztett fel, aki egy halom papírt tartott a kezében.

- Nos, Mr. O'Brien. Úgy tűnik, hogy stabil az állapota, szépen gyógyul, ezért hazamehet. Már értesítettük az édesapját, viszont látogatója van. Beküldöm magához. - Egy bólintással jeleztem, hogy megértettem a dolgokat, majd az orvos távozott is a szobából és átvette a helyét Jeffrey.

- Csá haver. Bocs, hogy nem jöttem előbb. De tudod, elutaztunk a szüleimmel - mondta és odajött hozzám és lepacsiztunk. Pontosan tudtam, hogy nem hazudik. Valami utazásra ment el a szüleivel, ezért nem is tudtunk rendesen próbálni nélküle.

- Semmi baj Jeff. Milyen volt az út? - kérdeztem és lassan felültem az ágyon.

- Őszintén? Ez volt életem legrosszabb utazása - nevette el magát, ami engem is mosolyra kényszerített.

- Akkor remélem, örömmel térsz vissza? - kérdeztem viccelődve.

- Még szép. Már alig várom.

- Én elmegyek, átöltözök, utána indulhatunk is - mondtam, miközben felálltam az ágyról.

- Rendben, haver. Én itt várlak. - Nem szóltam semmit, csak bólintottam és a ruháimmal a kezemben elmentem a mosdóba. Bent felvettem a ruhadarabokat és kezdtem valamit rakoncátlan tincseimmel, mert sehogy sem akartak állni. Végül feladtam, mert tudtam, hogy nem fogom tudni itt megcsinálni, ezért visszatértem a szobába.

- Örültem, hogy megismertelek, Spencer - mondta Jeff és biccentett az ágyban fekvő lánynak.

- Hát, részemről a szerencse . mosolyodott el és rám nézett.

- Jó volt amíg tartott, ex-szobatárs. Jó volt amíg tartott, ex-szobatárs. Ja, és hiányozni fog a bal kéz Dylan és a jobb kéz Maya - mosolygott.

- Gyógyulj meg hamar. És az jobb kéz Dylan és bal kéz Maya - mondtam és egy ölelés után elhagytuk a szobát. A recepciónál megtaláltuk apát, aki a szükséges papírokat töltötte ki. Miután végzett, kiléptünk a kórház ajtaján. Jól esett a friss levegő. Hiányzott már az állandó kórházi illat után.

~Maya szemszöge~

Kezdem megkedvelni Dylant... Nem tudom mi van velem, de egyre többet gondolok rá.

Hirtelen kopogtatást hallottam. Felültem az ágyon, amire az imént vágtam magam hanyatt és vártam, míg a vendégem be nem lép a szobába. Az ajtó túloldalán testvéremet pillantottam meg, amint, ahogy jól láttam, feszülten tett egy lépést.

- Szia Shawn, mit szeretnél? - kérdeztem kedvesen. Gondolataim Dylan körül forogtak és azon, hogy elhívott randizni. Nem azért fogadtam el, mert megmentette az életem, hanem azért, mert tényleg kezdem megkedvelni ezt a srácot.

- Figyelj, Maya, beszélni szeretnék veled. - Hangja komoly volt. Olyan komoly, mit még talán nem is hallottam eddig.

- Persze, gyere ide - paskoltam meg mellettem az ágy üres részét. Lassú léptekkel jött oda az ágyhoz és ült le. Szembe ült velem, ahogyan én is, és vártam, hogy elkezdje mondandóját.

- Tudod, a bulin, ami történt. - Nem tudta rendesen megválogatni szavait. Ideges volt. Megfogtam kezét, hogy megnyugtassam. Látszólag sikerült is, mert már nem mozgatta lábát és nem tördelte ujjait.

- Én láttam Danielt Dy-jal táncolni és... fájt - mondta ki halkan. Elgondolkoztam szavain és percek elteltével hirtelen ért a felismerés. Tekintetem nem vettem le róla. Próbáltam még több információt leolvasni arcáról, ami nehezen, de sikerült is. Shawn szereti azt a fiút. Ó, hogy nem láttam át. Shawn mindig is furcsán viselkedett, mikor ez a fiú a közelében volt. Ezt onnan tudom, hogy láttam már őket párszor. Folyton csak őt nézte, pont úgy, ahogy Dylan is engem.

- Nem akartam elhinni amit látok. Most biztosan jól elvannak ketten. Sosem fog úgy tekinteni rám, ahogyan én rá - hajtotta le a fejét és megtörölte a szemét. Fájt így látni Shawnt. Hiába a féltestvérem, úgy szeretem, mintha édestestvérek lennénk. Közelebb ültem hozzá és átöleltem vállát és úgy vigasztaltam.

A telefonom hirtelen megcsörrent. Miután megnéztem, hogy ki hív, fogadtam a hívást.

- Szia Dy. Hogy ment a randi? - kérdeztem halvány mosollyal az arcomon, amit ő nem láthatott.

- Nem fogod elhinni mi történt velem- mondta. Hallottam a hangján a tettetett drámát. Nagyon jó színész lehetne belőle.

- Ha csak nem földönkívüliek szerepelnek a sztoriban, akkor nem fogom - mondtam nevetve. A vonal túlsó végén csönd támadt, ezért a jókedvem másodpercek alatt elszállt.

- Nem volt vicces Maya, és még csak köze sincs a alieneknek. Szörnyű randim volt.

- Miért, mi történt? - kérdeztem aggódva.

- Kiderült, hogy Daniel meleg - mondta szomorúan, én azonban felderültem és kihangosítottam a készüléket.

- Mond el még egyszer - kértem barátnőm.

- Daniel bevallotta nekem, hogy meleg - ismételte el. Shawn szeme kitágult. Nem hihette el a hallottakat. Szeme csillogott, ahogyan rám nézett. Boldog volt. És én is az voltam.

Írta: NikolettK