Dylan és a szerelem

9. Rész: Randipartner kerestetik

Meglátogattam Dylan-t. Nagyon rosszul volt. Elmondta, hogy szeret. Megrendültem a mondata hallatán. De legbelül én is éreztem ugyanezt. Ezt a kötődést, amit régóta meg kellett volna találnunk. A következő látképem az volt, hogy majdnem megcsókoltam. Hallottam egy zenét. Felébredtem a telefonom riasztására. 9:22. Felkelésemet, az ágyban telefonozás segítette. Miután, nagy nehezen kikászálódtam az alvóhelyemről, belestem öcsém kulcslyukán. Még aludt a kis szaros. Igazából....fogalmam sincs, miért keltem ilyen korán. Szerintem ha nem ezt álmodtam volna, akkor kinyomva az ébresztőt, aludtam volna tovább. Viszont semmi kedvem ugyanazt, vagy a folytatást álmodni. Inkább a mai randimra kéne koncentrálni. Előkészültem a reggelihez, amikor kopogtak. Most készül az új csengő. Kinyitottam és Dana állt ott, annyira izgatott volt, hogy majd' kihullott az összes hajszája. Pedig neki is nagy sörénye van. Nem szólt semmit, bejött a küszöbön, majd határozottan leült az étkezőasztal melletti székre, én pedig a reggelimmel szembe vele. Megpróbált lenyugodni, de még mindig nagyon nyugtalan volt. Épphogy haraptam volna a szendvicsembe, Dy megszólalt.

-Tegnap... -mély levegőt vett, majd folytatta. Nagyon türelmetlen. -...nem mondtam, mert elfelejtettem. -hangja már repesett az izgultságtól. -Elhívtak randira! -magasabban mondta e szavakat, és kicsit hangosabban is.

-Csssshhh. Halkabban, Shawn még alszik. -csillapítottam le az előttem ülő barátnőmet.

-Már nem alszom! -kiabált le az emeletről Mr. Davis.

-Bocsi! -üvöltött vissza.

-Már úgyis mindegy. -ordította álmosan.

Gondolkoztam, hogy én is elmondjam-e, de végül elmeséltem. Dy nagyon megörült, egyből felvetette az ötletet, hogy dupla randi legyen.

Beleegyeztem, úgysem voltam még ilyenen, jó móka lehet. Csak az a baj, hogy nem adott meg semmilyen elérhetőséget, és én sem. Épp gondolkoztam, hogy nem-e mondott valamit, de nem jutott eszembe semmi. Dy-nak eszébe ötlött. Megkeressük az interneten, hisz' úgyis valahol fent van. Diana felfutott a szobámba, és bekapcsolta a gépet.

-Neve?

-Wren. -válaszoltam.

-És? -leírta a keresztnevét, majd megfagyott a keze.

-Mi és? Nem tudom. Biztos mondta, csak... már nem emlékszem. -halkultam el, kicsit szégyelltem magam.

-Oké, meglátjuk, hogy ismerő-e valamelyik név.

Megmutatta az összes Wren nevezetű embert, de nem láttam a nevét sehol. Dy ezután képet keresett. Még mindig semmi. Törtem a fejem, vajon, hogy találhatnánk meg.

-Tegnap volt a buli...Shawn bulija. -motyogtam, amiből Dy nem sokat értett. -Várjunk, de hülye vagyok. -csaptam meg a homlokomat. -Shawn biztos tudja, hiszen miért jött volna el?! -rázogattam barátomat, amitől kicsit megijedt, de miután kijózanult, követett a szobába. Lenyomtam a kilincset, de be volt zárva. Kopogtam, mint egy őrült, de lássuk be, ez most nagyon fontos.

-Nyisd ki! -rikoltoztam.

-Várjál, még felöltözök!

2 perc múlva kinyitotta az ajtót, közben Diana is megérkezett mellém, és azt kérdezgette, hogy láttam-e már Shawn felső testét. Rontottam be a szobába.

-Ki az a Wren? -nem pepecseltem, ki mondtam, amit akartam.

-Honnan tudnám?

Kérdezgettem még tőle pár dolgot, de nem lettem gazdagabb az információval, amit kaptam. Körülírtam, hogy hogy néz ki, de nem emlékezett rá. Azt felelte az egészre, hogy nem ismer semmilyen srácot, akinek a neve Wr-rel kezdődik, és en-nel végződik. Bíztam benne, hogy talán Daniel tudja.