Dylan és a szerelem

10. Rész: Daniel vallomása

Diana gyorsan felhívta Danielt, hogy megkérdezze tud-e valamit Wrenről.

-Szia.....Jól...figyu, nem ismersz valamilyen Wrent??.........értem......kösz.....puszi-ezzel lerakta.

-Na ?- kérdeztem kíváncsian.

-Sajna nem ismeri - mondta ferde szájjal Dy.

-Ajj ne már... - picit lelombozódtam, de sebaj. Elkezdtem videókat nézni, zenét hallgatni, Dana pedig elfoglalta magát.

Úgy délután 3 óra 55 perc lehetett, mikor csöngetett valaki.

Ki a franc lehet ez? Gondoltam, majd megindultam lefele ajtót nyitni. Kinyitottam az ajtót, ahol Wren és Daniel állt, majd mellém jött Diana, szépen, csinosan és kisminkelve.

-Sziasztok-köszönt mosolyogva a mellettem álldogáló csaj.-Indulhatunk?-kérdezte, majd rám nézett és rögtön folytatta - Miért vagy a pizsidben?

-Mert videót néztem ?- kérdeztem egyértelműen.-Kellett volna valamiért készülődnöm?-értetlenkedtem. Ekkor Dy a fülemhez hajolt és belesúgta.

-Dupla randi van, nem emlékszel?-kérdezte, mire végleg lefagytam.

-Basszus, a randi.-csaptam a homlokomra.

-Elfelejtetted?-kérdezte meglepődve Wren. Én meg csak néztem rá- Azt hittem kedvesebb vagy te ennél....Mégis hogy képzelted te ezt, ribanc???-az utolsó mondatot már kiabálta. Erre a mondatára Diana felpofozta Wrent.

-Húzzál innen, de rohadt gyorsan- Sziszegte Diana, mire Wren elindult, szépen hazafelé. Megöleltem Dy-t, és ők elindultak a randira. Hogy lehetek ennyire balfasz? Bementem majd felvettem egy normális ruhát, egy kevés sminket és eldöntöttem, hogy meglátogatom Dylant. Azért ilyen késő délután megyek, mivel ma volt a műtétje. Nem kellett sok idő, tíz perc alatt oda értem a kórházhoz. Besétáltam, majd odamentem a recepcióhoz.

-Jó napot, Mrs.Posey. Dylanhez jöttem - mondtam..

-Rendben, nagyon hiányolt már.- magyarázta nekem, mire melegség öntötte el a szívemet. Jó hallani, hogy valaki gondol rám. Mikor beléptem az ajtón, igazán meglepődtem. Dylan éppen a kezeivel játszott, mellette egy lány rám nézett és elkezdett nevetni.

-Jobb kéz: Hogy vagy Maya? Annyira hiányoztál.-kérdezte a kezétől Dylan. Épp válaszoltam volna mire újra megszólalt.-Bal kéz: Én jól vagyok. És te, Dylan? Te is úgy hiányoztál nekem.-Erre összeérintette a két kezét és cuppogó hangokat adott ki. Erre a lány még jobban elkezdett nevetni.

-Mi van, mi a fenén röhögsz? - kérdezte idegesen Dyl, majd a lány felém mutatott. Dylan arca egyik pillanatról a másikra váltott át, mérgesről mosolygóssá.

-Ó..Sz..szia Maya- mondta elpirulva.- Ugye..Ezt..ezt nem láttad?- kérdezte, abban reménykedve hogy nemet mondok.

De bólintottam.

-Szia, én Spencer vagyok.- mutatkozott be a lány, ezek szerint Spencer.-Nem kell bemutatkoznod. A neved Maya, Dylan már sokat mesélt rólad.- mondta majd Dylanre nézett, és elkezdte fel-le húzogatni a szemöldökét, mire én elpirultam.

-Hogy vagy?- kérdeztem a műtétje miatt.

-Jól vagyok. Pár nap és kint vagyok a kórházból. Képzeld, apám vett nekem egy kutyát. Legalábbis nekem azt mondta.-magyarázta.

-És elnevezted már?-kérdeztem kíváncsian

-Igen. Alex a neve. Border Collie fajtájú.-mesélte.

-Az cuki kutya- mondtam mosolyogva. Bejött a nővér, így sajnos mennem kellett. Elköszöntünk, majd hazaindultam. Vajon Dy és Danny jól érzik magukat a randin?

~Diana szemszöge~

Megérkeztünk, egy A Capella nevezetű cukrászdába. Nagyon szép helynek tűnik.

Leültünk, majd elkezdtük nézni, mit rendeljünk. Én egy csokis sütit rendeltem, vanília fagyival, míg Daniel túrógombóctortát kért, epres fagyival. Elkezdtünk beszélgetni.

-Valami fontosat kell mondanom- mondta nekem Daniel. Most nem akartam az a csacsogós csaj lenni, ezért hagytam, hogy elmondja.

-Hallgatlak-mondtam mosolyogva.

-Az igazságot megvallva. Ezt már a buli éjszakáján is elakartam neked mondani, de nem sikerült, mivel nagy volt a hangzavar. De az igazság az... Hogy meleg vagyok.- mondta idegesen. Na, én itt sokkoltam le. Hogy mi van? Tekerjünk csak vissza egy picit. Hogy meleg?

-Megértem hogyha ez baj. Sajnálom hogy eddig nem tudtam elmondani-mondta lehajtott fejjel.

Egy pillanat alatt egy világ omlott össze bennem. A srác aki tetszik, kiderült, hogy nem lehetek a barátnője. Mert nem barátnőt akar. Ideges lettem, kapkodni kezdtem a levegőt, ahogy végiggondoltam, hogy mi is történt, miközben együtt voltunk az első találkozunk óta. Csak barátként tekintett rám, és nem azért volt olyan kedves velem, mert össze akar jönni. Hanem mert lány vagyok, és szimpatikusnak talált. A dühöm csillapodott, és hirtelen szomorú lettem.