Damnatio Memoriae

IV.

- A föld egyhetede - Crimson pontos adatokkal szolgál kontextuson kívül, négyzetméterre, centiméterre és milliméterre is pontosan elmondja, hogy ez mikor mennyi, hiszen a Föld folyamatosan változik. - Oroszországé. Tíz százalékkal több női csótány él ott, mint férfi csótány. A Transz–Szibériai Vasút a leghosszabb a világon. A kilencezer-kétszáz kilométer hosszú vasút Moszkvában indul, és átlép Ázsiába. Ezután folytatja az útját a Csendes-óceán partjáig, Vlagyivosztokig. Az egész utazás százötvenkét óra huszonhét percet is igénybe vehet. - Szeme kikerekedik, ahogy elmélázva hajtja fejét Nicky vállára a liftben várakozva. - Végig akarom utazni. Meg akarom tudni, mindent meg akarok róla tudni.

Nicky nagyokat bólint, talán nem is lehetne ennél elégedettebb, kifejezetten boldog most, hogy a kérése teljesülni látszik. Egy-egy pillanatra mondjuk még el is hitte, hogy végül lógva hagyj, de Crimsonnál az események folyásának sajátos sorrendje van. Minden kérdésre ad választ, csak nem biztos, hogy éppen akkor és ott, hanem inkább amikor és ahol akarja. A tények témája viszont egyértelműsíti a lényege, hiszen Oroszország köré építve sorolja őket megállíthatatlanul.

- Moszkvában több milliomos lakik, mint bármely más városban a világon. Pontosabban hetvennégy milliomos él a városban, ami pontosan hárommal több, mint a második helyezett New Yorkban. Moszkva metróhálózata a leggyorsabb közlekedési hálózat. Csúcsforgalomban, a vonatok minden kilencven másodpercben indulnak. A becslések szerint több mint kilenc millió utas utazik a moszkvai metrón minden nap. - Crimson nyaka a megszokott módon kattan egyet, feje természetellenes szöge már-már teljesen átlagosnak minősül Nicky szemében. Talán még ő is meglepődik azon, hogy ilyen könnyedén hozzászokik a vámpír egy-egy dologhoz, ha azon nincs lehetőség változtatni. Mondjuk, a többi vámpírról nyilatkozni nem tud, de neki sosem volt ilyen problémája.

Ahogy a lift megáll, a Malkavita felemeli kulcsolt ujjaik. Egyetlen másodpercig csak szemléli, mintha a lehetőségeit venné számba, de aztán ajkához emelve belemar agyaraival, mire Nicky ezt egy elégedett sóhajjal nyugtázza. Nem biztos benne, hogy figyelemre vágyik ilyenkor az Ős, vagy pedig valami más célból ingerli.

- Segíthetek valamiben? - pislog le rá kérdően bársonyos tekintettel már-már boldogan, mert le sem tagadhatná, vonzódik az aprósághoz. Még tusfürdőt is szerzett neki, meg egy bödön igazi natúr joghurtot, hogy véletlenül se hibázza el a "joghurt akarok lenni" kérést.

Pillanatokkal később már nyoma sincs a mély harapásnak, Crimson az ajtó előtt járkál fel alá, nem adva magyarázatot előbbi tettére. Hatalmas átéléssel magyaráz valami ananász hadseregről, ami a vámpírság végét fogja jelenteni, de inkább fel sem veszi. Érzi azt Nicky, hogy ezt sosem fogja tudni lemosni többet magáról, de hálát ad az égnek, hogy Cseresznye lett, és nem Ananász.

A kulcs csörren Nicky kezében, Crimson ezzel párhuzamban leveti zakóját. A kulcs a zárhoz ér, a cipő lekerül a Malkavitáról, majd csiga lassú mozdulattal nyúl inge után, de kérdő tekintetük találkozik, ahogy megállnak a mozdulat közben. 

- Kilences... Ez csak egy ajtó. A kulcsa a kezedben van. Megmutassam, hogyan kell használni? - Nickyt kissé letaglózza, hogy a kérdés valóban komoly, de sokkal jobban foglalkoztatja az, hogy már-már filmes klisé szerűen, ha ő közelebb viszi a kulcsot, akkor kigombol egy gombot ingén, ha pedig távolabb, akkor ugyan azt vissza.

- Te... Most... - Értetlen arckifejezéssel áll egy darabig, aztán megrázza a fejét. Nem. Nem kell mindent tudnia, ezek később talán olyan dolgok lesznek, amikre majd rájön magától is. Most, inkább csak ideje kinyújtóztatni a lábukat. Az ajtó nyílik, Crimson a London's Burning-et énekelve indul meg egyenesen a fürdő felé. Ruhái szinte ritmusosan kerülnek a földre, Nicky pedig nem rest azonnal szolgalelkű módjára utána araszolni, mint valami szolga, hogy összeszedje a szennyest, mert biztos benne, hogy a Malkavita nem szereti a rendetlenséget.