🌟Little Star🌟

-1-

~16.szülinap~

***

15 évvel korábban

Egy nő állt a parkban a domb tetején messze mindenkitől és mindentől. A város zajai idáig nem értek el, csak a madarak csicsergése hallatszott. Az asszony most a kisbabájára tekintett, aztán átadta a mellette álló férfinek. A kislány boldogan gőgicsélt és mosolygott, ragyogott, akárcsak az anyja.

-Biztos, hogy akarjuk mi ezt, Tony?-kérdezte a nő bizonytalanul.

-Bízz bennem-szorította meg a kezét a férfi, majd lehajolt, és megcsókolta, amitől a nő minden ellenállását elvesztette, és csak elmosolyodott.

-Te aztán tudod, hogy szerezz meg mindent magadnak, Tony Stark-nevette el magát. A férfi magabiztos mosolyt villantott, majd elkészült az első(és utolsó) családi fotó.

Senki nem tudta még, mi vár rájuk.

***
Napjainkban

Nem tudom, ki vagy, de egy biztos: nem ismered az apámat.

A nevem Leila Kinman. Nem ismertem az apámat. De úgy értsd soha. Soha életemben. Nem tudom, ki vagy, hol élsz. Vagy, hogy mi a munkád és mennyi a fizetésed, még azt sem, hogy férfi vagy-e, vagy nő.
Szóval nem tudok rólad semmit. De egy biztos: nem ismered az apámat. Eltűnt.
Megdugta anyámat és elment. A születésemet sem várta meg, sőt, valószínűleg azt sem tudja, létezem.

Legalábbis akkor ezt gondoltam, mert nem tudtam semmit. Könnyebb volt erre gyanakodni és anya sosem beszélt apáról. (Ha akkor tudtam volna, sikítva menekülök az igazság elől. Francot akart érdekelni, mi van vele) Amikor apa elhagyta, anyám már Londonban élt, velem, a nagyszüleimnél. Azóta Max nagyapa egy másik lakásba költözött, amikor meghalt a nagyi.

Nos, Anya most egy kis cég társtulajdonosa és Londonban lakunk, Greenwichben. Őszintén szólva, nem tudom, hogyan küzdötte fel magát eddig. Nem szeret arról az időszakról beszélni. Tisztára, mint Oprah Winfrey, nem?

A mai is egy tök átlagos napnak indult. Suli, ebéd a kajáldában, 10 km futás... ja, imádok futni. Gyorsabban futok, mint bárki. De a drága edzéseket és a futóklubokat nem engedhetjük meg magunknak, hogy profi sportoló lehessek, úgyhogy többnyire a közeli parkban szoktam. Azonban amikor hazaértem, egy vadiúj sportkocsi állt a házunk előtt. A házba beérve anyám aggódó-zavarodott képe és egy újgazdag faszi fogadott. Menő napszemcsit viselt. Istenem, mióta akartam egy olyat! Így köszönt:

-Szia, Leila.

Mire én csak ennyit tudtam kinyögni:

-Ön honnan tudja a nevem?

Látszólag számíthatott erre a kérdésre, mert elég nyugodtan válaszolt.

-Kiskorodtól fogva ismerlek.

-De hisz az nem lehet mi nem is találkoztunk soha! -így én. Még mindig nem értettem, hogy mit keres itt. - Egyáltalán ki maga?

-A nevem Happy. Örülök, hogy megint találkozunk. Bár amikor utoljára láttalak, még elfértél a tenyeremben-elmélkedett miközben kezet nyújtott, amit vonakodva el is fogadtam.

-Happy? AZ a Happy? Tony Stark biztonsági főnöke?

-Hát végülis igen. - Happynek mosoly terült szét az arcán. Láthatólag örült, hogy tudom, ki ő.