🌟Little Star🌟

-3-

~Egy #freakin' Bosszúálló~

-Hogy mi van? - Pepper tényleg torkig volt. Már félórája dühöngött nekem és Starknak, amiért majdnem egyszerre cammogtunk ki az ágyból, a szemünk alatt óriási karikákkal.

Pech, az ember már a tejeskávéját sem ihatja meg nyugodtan.

Pepper elsősorban azt sérelmezte, hogy ő erről mit sem tudott. Másodszor fájt neki, hogy Tony hagyott engem ennyi ideig fennmaradni. Hiszen még csak gyerek vagyok.

-De szívem...

-Nincs szívem, te most kussolsz! - hallgatta el Pepper egyből.

Tony ezután jobbnak látta, hogyha csendben marad.

De legjobban a kis szópárbajunk akasztotta ki.
Ezen egyszerűen nem tudott túllépni.
Viszont szerencsém volt: Pepper mellém állt. Valószínűleg érezte, mennyire hiányzik nekem anya. Mondjuk, harcoltam érte eleget.

-Pepper, szerintem egyértelmű, hogy mellém kell állnod. Ha tudnád, hogy beszélt velem... - kérlelte Tony.

-Azt mondta, hogy egy rohadt csitri vagyok, és nem kellek semmire, mert vagy 7 milliárdot tud belőlem csinálni - adtam be Peppsnek a szomorú áldozat/síró kislány típusú klisét.

Hiába Stark, lehet hogy a csáberőd nagyobb, de ilyen dolgokban kevésre mész vele - mosolyodtam el kajánul magamban. Most nincs annyi, hogy csak megcsókolja Peppert, és el van intézve.

-Igaz ez? - kérdezte mögém állva támadóhelyzetbe, mint egy anyatigris.

-Szerinte te vagy a háziribancom! - Na ez egy szemét húzás volt. Stark büszke is volt magára. De engem nem lehet ennyire gyorsan és egyszerűen legyőzni.

Gonosz mosolyra nyíltak ajkaim, és már támadtam is.

-Én soha nem mondanék rólad ilyet, Pepps - védekeztem, de rögtön szúrtam vissza. - Ő viszont azt mondta, hogy a páncéljai fontosabbak számára bárminél a világon!

-Tony... - Peppernek elakadt a szava az idegességtől, és szép lassan vörösből bíborba váltott át a feje.

-Nem, nem, nem, nem, nem, nem, én nem... soha nem mondanék ilyet - próbálta menteni a menthetőt Stark. -Te vagy a legfontosabb számomra, édesem... ne idegesítsd fel magad... - próbálta nyugtatgatni, de Peppernek remegett a keze.

-Elég! - akadt ki a gyönyörű szőke nő. - Elegem van! Mindkettőtökből, és a gyerekes játékaitokból! Tűnjetek el!

-Drágám, én itt lakom...-próbálkozott Stark.

-Akkor a kertben alszol - vont vállat Pepper.

-De....

-Nincs de - rázta a fejét a nő.

-Figyelj, én technikailag most itt lakom... - nyaltam meg az alsó ajkam - ugye nem akarsz visszaküldeni anyához? Különben is, olyan egyedül éreztem magam éjjel - rebegtettem meg a szempilláimat bociszemet produkálva. Jajj légyszi, hasson Pepperre - imádkoztam magamban, és próbáltam magamban tartani a nevetésemet.

-Hát persze, hogy maradhatsz, édesem - olvadt el a szőke - Hogy ne maradhatnál? Csak ne maradj fent sokáig.

-Nem tudok elaludni, Pepps - játszottam tovább.

-Ha gondolod, Tony szívesen átköltözik egy másik szobába, és akkor én alszom veled - ajánlotta fel. - Igaz, Tony? - nézett számonkérően a férfira.

-Na neeeeem, az azért nem kell - tiltakoztam a fejemet rázva túl hamar, amivel, azt hiszem kissé leamortizáltam Peppert. Tony csak a szemeit forgatta a háttérben.