🌟Little Star🌟

-2-

~Jövök, Amerika~

Az indulás reggelén körülbelül hajnali fél ötkor arra keltem, hogy azon agyalok, hülyeség elmennem Amerikába, de rögtön elkergettem magamtól az őrült gondolatot. Apa jutott eszembe, és az, hogy végre megismerhetem őt, vagy legalább megtudom kicsoda. Izgatott még, hogy milyen lesz találkozni Tony Starkkal és a Bosszúállókkal, úgyhogy viszonylag nyugodtan feküdtem vissza az ágyba, hogy aztán majdnem két órával később elkezdődjön életem legőrültebb kalandja.

Happy reggel értem jött, és a kocsimmal (whoah) kimentünk a reptérre, ahol Stark magángépe indulásra készen állt. Állati menő volt az egész. Happy végig horkolt, én meg a tájat kuksoltam, és filmet néztem.

A reptéri terminálon futva szaladtam le a mozgólépcsőn, és a tekintetemmel őt kerestem, remélve, hogy meglátom a nagy reptéri tömegben; de nem, csalódnom kellett, Tony Stark nem volt sehol.

Mostanra már egész jól megszoktam, hogy csalódást okoz, de ott, és akkor egy kis darabot letört a szívemből.

Mivel senki nem várt minket, megvártam amíg Happy lecammog a mozgólépcsőn, és utána elindítja az autót. A kocsimat majd később hozzák, komppal.

Tegnap még rágugliztam, hol lakik Tony Stark. Két cím is be van jegyezve: egy magán, és a Bosszúállók főhadiszállása. Nem hittem volna, hogy magáncímére visz, úgyhogy alaposan megnéztem a képgalériát a Bosszúálló-toronyról.

Amikor azonban kétszer is elfordultunk rossz irányba, elkezdtem sejteni, hogy valami nem stimmel. Viszont abban a pillanatban, amikor megérkeztünk a luxusvilla-komplexumhoz, leesett az állam. Na nem, ilyen nincs.

 -Én itt? - kérdeztem magamtól. És igen. Ott voltam.
Ott Tony Stark malibui villájának kapuja előtt.
Az házhoz érve egy gyönyörű, mosolygós szőke nő nyitott ajtót.

-Ó! Szia! Te biztosan Leila vagy-üdvözölt majd megpuszilt. - Gyere csak beljebb!

-Köszönöm szépen. És te... - puhatolóztam.

-Én, buta! A nevem Pepper, és nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Én vagyok Tony menyasszonya.

Szóval a menyasszonya, tényleg? Na nem mondd. Igazából tudtam, hogy Pepper Tony menyasszonya. Mindenki tudta, aki nem az Antarktiszon él 20 éve. Aztán Pepper sorra megmutatott mindent, én pedig türelmesen tűrtem, de egy idő után nem bírtam tovább. 

-És ő hol van? - kérdeztem.

-Tony elfoglalt, de majd együtt vacsorázunk, oké?

-Igen, persze, persze - motyogtam kissé csalódottan, amikor észrevettem, hogy kicsit sokat hagytam ki.

A nap többi részében végig Pepper kalauzolt el mindenhová, majd végre elérkezett a vacsoraidő. Az asztalon három teríték volt és a kedvenc kajám: palacsinta. Majd összefutott a nyál a számban. Mi pedig vártunk. Vártunk, vártunk és vártunk, de Tony nem jött. 

Már fél órája volt távol, amikor Pepper azt javasolta, hogy kezdjünk el enni. Háromnegyed óra elteltével Pepper már fel akarta hívni. De akkor, mintegy varázsütésre Stark megjelent a nappaliban. Addigra Pepper már mindent tudott az életemről. Meséltem neki anyáról, a futásról, a tanulmányi versenyekről, a londoni parkokról, a szülinapomról...  ugyanis mint megtudtam, Peppert csak tegnap tájékoztatták arról, hogy jövök.

-Pontosan érkezni luxus? - nézett Starkra számonkérőn Pepper.

-Jaj, ne haragudj szívem, csak nem láttam az órát, és annyira sok dolgom volt... áááá... szóval te vagy Leila - terelődött rám a tekintete - Örülök, hogy itt vagy - mondta, majd a kezét nyújtotta felém, nyilván, hogy kezet rázzunk, de én dacosan karba fontam magam előtt a kezemet,  és valószínűleg úgy nézhettem ki mint egy éppen hisztizni készülő ötéves, de nem érdekelt.